Bella szemszöge
mintha nyerésre állnék..
Nem tűrhettem egy árva szó nélkül gyűlölettel átitatott ajkain kiejtett mocskolódó szavait.Viszont vigyáznom kell,nehogy valamivel túlzottan felbosszantsam,de végül úgy is én húzom a rövidebbet.
Mindig én...mindig.
-Azt hiszed nem tudtam?Mindig éreztettétek velem,akármit is csináltam!Ha már meg mertem szólalni én voltam a legrosszabb ember a világon!Na persze,hiszen saját magadat számításba sem vetted..Mit képzelsz te ki vagy?A társadalom legalja!Egész életedben a szüleiden azután meg Alicen élősködtél,mint valami parazita.Nélkülük egy senki lennél,bár ahogy elnézlek most is az vagy.Egy gerinctelen állat vagy,aki nem veszi észre tetteinek következményét,aki nem törődik mások érzéseivel és aki egy őrült!-kegyetlenül rázúdítottam minden sérelmemet,de ő sem kímélt meg válaszával.Kezdem unni ezt a beszélgetést.A végén én leszek a hibás azért is,amiért megszületett.Cöhh...
-Micsoda közhely!Mintha nem pont az csinálnád,mint én akkoriban.Még most is.Ugye mostanság is ő tart el?Vagy netalántán Isabella herceg kisasszony bepiszkolta a kezét és munkába állt?Na ne nevettess!Én látom az álszent kislány mögött a féltékenykedő szörnyeteget.Akkor meg mégis miről beszélünk?Ugyanolyan vagy mint mi,ha nem rosszabb.Semmivel sem vagy különb nálunk.Hisz még most is a nyakán vagy.Az olyan emberektől leszek rosszul,mint te.Undorító.Emellett meg csak a sablonos szövegek mennek,ugye?Magadtól semmit sem tudsz kitalálni.Honnan jött ez a képtelen szenvedély?Csak nem valami sorozatból szedted?Nem is csodálkoznék..a kreativitásodban mit sem változtál.-most erre mit mondhatnék?Csak hergelni akar...csak hergelni akar..ugye?Lassan be kellett látnom,hogy némi igazság van a szavaiban.Vagy több,mint azt gondolnám?
Elképesztő milyen dolgokat hoz fel ellenem,ilyen sunyi alak.
Vagy igaza van és velem van a baj?Hiszen igazat beszél,mindig is Alice tartott el.Mindig ő gondoskodott rólam,még a nyaralásaimat is mindig ő fizette.
Olyan nyilvánvalónak vettem ezeket a dolgokat,hogy fel sem tűnt milyen ember vagyok is én.
Hát valójában gonosz lennék,csak észre se vettem?
Vagy tudat alatt tudtam,csak nem akartam elfogadni a tényt?
Áááá már semmit sem értek.Ki is vagyok valójában én?Ki?
Ám nem most volt itt az ideje a nagy elmélkedéseimnek.Most cáfolnom kellett.
-Miért találsz ki ilyen mondva csinált dolgokat?Miért hazudozol?Hogy kerültél erre a szintre?Viszont van egy jó hírem.Ennél már nincs lejjebb.-egy kényszer vigyort ragasztott arcára.Ennél átlátszóbb már nem is lehetne,átláttam rajta,mint a szitán.
Épp szólásra nyitottam a számat,amikor az egyik újonnan érkező vámpír közbe szólt.Még kit akarnak ide küldeni úgy mégis? Várjunk csak..a királyi gárda még hiányzik.Jó,hogy nem egy egész hadsereget küldenek 2 emberért.Vagyis...egy nem egészen emberért.
-Alex, indulnunk kell,nem tudunk több időt elfecsérelni a te önkényes vitáidra..Az urunk nem szereti ha nagyon megvárakoztatják és tudod milyen ha morcos lesz.Én azt mondom,indulás.-szólt már már szinte parancsoló hangnemben a jövevény.Fölényeskedő beszédétől rám jött a hányinger.Ebben az óriási csoportban csak ilyen alakok vannak?
-A másik még nincs meg.A kifejezett parancs az volt,hogy mindkettőt vinni kell.Anélkül nem mehetünk vissza,megölnének minket.Vagy talán te nem tudod, kedves Demetri?-oha,hogy visszaszólt.
Közben meg mik ki nem derülnek.Akkor ezek szerint nem is ő a kis vezérük.Még közöttük is egy senki.Gondolom micsoda tekintélye lehet abban a várban.Lehet,hogy ő a vécés néni?És azért küldték őt,mert nem ért rá más?Hát persze,na most ki is a mihaszna?Itt játssza a nagymenőt közben meg még mindig olyan felesleges,mint volt.Hogy oda ne szaladjak a fellengzős dumájától.
-Valami baj van,Bellus?-kérdezte szemöldökét furcsa magasságba emelve.
-Ugyan,csak az ami eddig is.Mégpedig te és a kis csapatod.-a hamis mosoly arcomon olyannyira meggyőző,hogy magam is elhiszem minden rendben.Pedig ez nagyon távol áll az igazságtól.Kétségtelenül messze.
-Néha kedvesebb is lehetnél.Főleg most,a halál torkában,nem gondolod?-ennek mindenre meg van a válasza?Szinte hentereg az önelégültségében,de igaza van.A halál torkánál vagyok.
-Hagyjuk is.Most,hogy így összefutottunk elárulhatnád végre mit is akarsz valójában tőlem,mert azt gondolom,hogy nem egy kis baráti látogatást terveztél,amin tea partit rendezünk és bosszantóan kedves és hamis szavakat mondunk a másiknak.Igen,nyilvánvaló,hogy nem emiatt jöttél ide.-jegyeztem meg.
-Ohó,honnan sikerült rájönnöd?Hát igen.Nem pont ezért jöttem,de ezt te tudod a legjobban.Nem nézhetjük tétlenül,ahogy a titok kiszivárog.Cselekedni kellett.Bár őszintén megmondom elég nehéz volt a nyomotokra akadni.Még a "szüleid" sem tudták,hogy tudtál így felszívódni.Azért megjegyzem elég kesernyés ízük volt,nem a legjobb minőség,kóstoltam már jobbat is..-nyilvánvalóan azt akarta tudtomra adni ezzel a kis afférral,hogy megölte őket.
Azt hiszi,hogy evvel megbánthat?Ha annyira érdekeltem volna őket,akkor kerestettek volna.
Most lehet,hogy kegyetlennek tűnök,de az évek során már megedződtem. Már a legelején tudtomra adták,hogy én nekik semmit sem érek,csak nagyon unatkoztak,ezért emeltek ki a nyomorból.Már a legelső pillanatban összetörték gyermeteg ábrándozásaimat.
Egy idő után megunták "semmittevésemet" is,így hát én lettem a házban az új cseléd.
Házi rabszolgává tettek.Állandóan üvöltöttek velem,a legapróbb dolgok miatt is.Akárhányszor visszaszóltam,mindig azzal fenyegettek meg,hogy visszadugnak a "nyomortanyára".Emlékszem mindig így hívták,de nekem egész más emlékeim voltak róla.Egy kedves,meleg mosoly és egy bíztató váll veregetés mindig felrémlett kisírt szemeim előtt.A válaszom így hát minden esetben ugyanaz volt.Csak nyugodtan.
Rideg és kegyetlen voltam a környezetemben lévő emberekkel.Nem érdekelt,hogy mi történik velük.Az is mindegy volt élnek-e vagy halnak.Teljesen immúnissá váltam,szinte semmi nem tudott már meghatni.
Szinte,mert barátnőmért mindent oda adtam volna.Akár az életemet is.az élethez való viszonyulásom meghatározza a viszonyomat az élettel.
Önmagadat nem megtalálni kell,hanem megteremteni.Minél többet alkotsz,annál erősebb leszel.
Most is azt fogom tenni.Védeni fogom,ahogy azt ő tette velem állandóan.Mindig mellettem volt.Mindig kiállt értem,akármennyire is volt lehetetlen helyzet,mindig megmentett.
Csakis az én önző érdekeimet nézte.
-Hmm..Mindig is tudtam,hogy rossz ízük van.Olyan megkeseredettek voltak,hogy a vérükre is kihatott.Nem lep meg.Másrészt meg,ha értem jöttetek indulhatunk is,tudom semmi esélyem nem lenne elfutni,így hát nincs értelme húzni az időt.Alice pedig már egy ideje elköltözött és egyedül éli mindennapjait.Már vagy egy hete nem is beszéltünk egymással.Tudod,kicsit összekaptunk.-próbáltam elhitetni vele a nem túl nyilvánvaló dolgot,de szemében láttam egyáltalán nem hisz nekem.Miért is képzeltem,hogy elhiszi,mikor Alice-vel sohasem volt eddig komolyabb vitánk,nem,hogy még itt is hagy védtelenül.Ő egyáltalán nem olyan,és ezzel még ő is tisztában van.
Képtelenséget állítottam.Hogy is gondolhattam?!!
-Még te sem gondolod komolyan,hogy ezt beveszem,ugye?Kedved szottyant hazudozni?Úgy is megtaláljuk,de kényelmesebb lenne ha elárulnád nekünk.-mondta édesen mosolyogva.
-Reménykedtem benne,hogy elhiszed,de úgy látszik te sem vagy annyira gyenge elméjű.Azonban bármit is csinálsz velem,tőlem egy szót sem tudsz meg semmiről.Kínozhatsz,terrorizál hatsz,de süket fülekre találsz.Meg kell hagyni,mostanában eléggé rám jár a rúd,hogy még te is idetévedsz.-most,hogy már így felbátorodtam,muszáj megragadnom a kivételes alkalmat,mielőtt újra visszasüllyednék az ön sajnálat posványába.
-Rád jár a rúd?Neked fogalmad sincs az igazi fájdalomról és szenvedésről.Te még nem is sejtheted milyen is valójában,de majd ezután,ezután részed lesz egy kis "játékban".-szinte már számítottam az emelkedett hangvételre,pökhendi arc kifejezésre.
Viszont pont azokat a szavakat,amiket kiejtett nem akartam hallani.
Nem akartam elhinni,hogy amin én át mentem az semmi volt.Mert ha ez semmi,akkor mi vár még rám?
-Nos,ha nem akarsz beszélni,majd megkeressük együtt a kis barátnődet.Nem hinném,hogy olyan messze lenne innen.-folytatta magabiztosan,s közben hátra fordult az erdőt kémlelni.
Az én önzőségem miatt most veszélybe sodorta t is.Őt,aki a legfontosabb számomra.
Csak a saját,önző természetem miatt tartottam őt magam mellett.Féltem,hogy ha nem láncolom őt szorosan magamhoz,a barátságunk azonnal véget érne.Természetesnek vettem,hogy mindig mellettem van.
Most jöttem rá arra is,hogy az ördög a földön jár,köztünk,emberek között.Álruhát öltve magára,bájolog a halandóknak,hogy magához csalogassa azokat.Az egész lényéből sugárzik a mély gyűlölet és undor.
Gyűlölet minden iránt ami létezik és undor a számára lehetetlen érzés iránt,ami a szeretet.Viszont van egy gyenge pontja.A szeme nem hazudik,egy nyitott könyv azok számára,akik tudnak benne olvasni.A lélek tükre,egyes vélemények alapján.
Én viszont teljes egészében látom magam előtt az ördög szemeit.Legalább 10 párt.
Az elméletem helyes,miszerint a hozzáértők tudnak olvasni a szemükben.Én színtisztán látom a dühvel,méreggel átitatott vérvörös tekintetet,ami azt sugallja: dögölj már meg!
Cselekednem kell,ez fordult meg legelőször a fejemben.Nem állhatok itt tétlenül, feleslegesen,várva,hogy eljöjjön értem a halál.
Valahol mélyen gondoltam,hogy egyáltalán nem jó dolog amit tenni fogok,de csak egy valami lebegett lelki szemeim előtt.Alice vérbe fagyott holtteste,mert tudtam,hogy ez történik majd mindkettőnkkel.Nem akartam,hogy így végződjön.Tényleg nem.Esélyt nem láttam az életben maradásomra,viszont legalább tettem én is valamit barátnőmért.A kérdés az,hogy ez elég lesz-e?
Minden erőmet összeszedve iramodtam meg az egyik irányba.Mielőtt megkérdeznétek nem,nem a vámpírokkal szembeni ellentétes irányba.Egyenesen feléjük rohantam,a legrosszabb helyre,ahova mehetnék..Semmi erőm nem volt velük szemben,mégis megpróbáltam a lehetetlent.A számomra lehetetlent.
Útközben valahol felszedtem egy botot,bár nem nagyon emlékszem,hogy tudtam botlás,ficam esetleg törés nélkül megúszni.Most még a balszerencse is nagy ívben elkerült.Elég nagy badarságnak tűnik,de úgy gondolom,hogy még ő is tudta,mindegy,hogy elkerül,vagy nem,nekem anélkül is végem van.
A tervet,miszerint egy bottal ütöm őket meg,egyre inkább az "őrült" ötleteimhez soroltam,ahogy közelebb értem hozzájuk.Reménytelennek tűnt,én mégis magabiztosan, megrendíthetetlen bizalommal közeledtem egyre gyorsabban feléjük.
Arcukon nem láttam mást,mint megvetést,ugyanakkor kétségtelenül jól szórakoztak rajtam.Egy olyan gyenge ember,mint én ellenük.Ellenük,akik emberfeletti erővel és gyorsasággal rendelkeznek.
Utólag átgondolva a terv elég kezdetleges volt,...............
Folytatása következik!
