8.fejezet

Reggel már az ébresztőóra előtt felébredtem 1órával.Gondoltam felöltözök,iszom egy kávét és sétálok egyet a környéken.Bellát nem akartam még felébreszteni,ezért kisomfordáltam a házból.
Az erdő gyönyörű szép volt.
Már elég távol voltam a háztól,ezért úgy döntöttem visszamegyek,de amilyen kétbalkezes vagyok felhorzsoltam a kezem.Leültem egy fatörzshöz,elő vettem egy zsepit és elkezdtem törölgetni a sebet,a másik pillanatban pedig elkezdett homályosodni minden.Ilyen már történt velem korábban is,ezért nem lepődtem meg annyira.
3 férfit láttam,mindegyiknek aranybarna szeme.Az egyik talán öregebb és tapasztaltabbnak nézett ki.A második egy nagy mackóra hasonlított inkább,míg a harmadik eléggé vékony,haja pedig bronzszínűen meredezett.
-Indulhatunk vadászni Carlise?-fordultak a szőke férfi felé.
Vajon kik lehetnek?Lehet,hogy vámpírok?De akkor miért aranybarna a szemük?Mire lefutattam magamban ezt a gondolat menetet,elindultak.Szélsebességgel szemnek már szinte láthatatlan gyorsasággal futottak.A fákat,bokrokat ösztönösen kerülték el.Mikor olyan részhez értek,ahol a napsugarak áthatoltak a lombokon lefékeztek.Mintha fürdenének a fényben.Mint ezernyi gyémánt,úgy csillogott a bőrük.Viszont ezen a ponton villámcsapásként ért a felismerés.
Ők vámpírok.Mindannyian.Akkor miért érzem mégis úgy,hogy nincs miért félnem tőlük?Már semmit sem értek.Ekkor ismét a fatörzsénél találtam magam,a koszos zsepivel.Azonnal felálltam és megkerestem a házhoz vezető utat.Mikor közelebb értem hallottam,hogy Bella is felkelt már.Akkor gondolom mehetünk iskolába.
Ma még gyalog megyünk,de hamarosan veszünk kocsit is,még nem volt elég időnk rá.
-Hát te meg merrefelé lófráltál eddig?Kerestelek.
-Áh csak körülnéztem errefelé-vontam meg a vállam.Ha elmondanám neki mi történt még a végén ismét költöznünk kellene,amúgy sem történt semmi említésre méltó,nem hiszem,hogy tartanunk kellene ettől,lehet,hogy nem is találkozunk velük,ha meg összefutnánk messziről elkerüljük őket.
-Aha,értem.-egy kicsit gyanúsan mondta ezt,de szerintem nem sejtett semmit.-Ideje indulnunk,ha nem akarunk elkésni.
-Ja,igen-helyeseltem én is.
Nekem matematika az első órám,míg neki történelem.Holnap pedig fordítva kezdődik a napunk.Azért kár,hogy nem együtt osztottak be minket.Na sebaj,majd leülök a leghátsó padba aztán csak lesz valahogy.
A cuccaimat felkaptam majd Bellával elindultunk az iskola épülete felé.A szekrényembe beleraktam a táskám és csak azt hagytam magamnál,amire épp szükségem van.Elköszöntem egyetlen barátnőmtől és indultam a teremhez.Mikor odaértem szinte senki sem volt a teremben,ebben az volt a jó,hogy nem bámultak meg engem,mint az új diákot. A középső padhoz mentem és kerestem egy még üresen lévő padot és leültem.
A diákok lassan szállingoztak befelé az osztályba.A napsugarai csak úgy cikáztak a padokon.Milyen érdekes,hogy ma süt a Nap,pedig azt olvastam,hogy itt majdnem mindig borult és esős idő van.
Abban a pillanatban,ahogy becsengettek a tanár is bejött.Hálás voltam neki,hogy nem hívott ki az osztály elé bemutatkozni,most nem volt kedvem ahhoz,hogy bámuljanak.A reggel kicsit aggasztott,de meggyőztem magam arról,hogy csak képzelődőm.Igazából nem is figyeltem a tanárra,kifelé bámultam a természetet,az erdőt,a fákat és a felszálló madarakat.A második pillanatban pedig egy alakot láttam elsuhanni a fák között,de mire pislantottam volna egyet,már eltűnt.Pedig meg mernék rá esküdni,hogy volt ott valami.
-Miss Brandon!Ne ennyire látványosan unatkozzon az órámon!-hallottam a tanár dühösen csengő hangját.
-Elnézést tanár úr,nem fordul elő többet.
A válasza csak egy olyan "na persze most ezt mondja" nézés volt.A többiek ügyet sem vetettek az incidensre,gondolom már megszokták,hogy senki sem figyel.És tényleg így volt,valaki a hátsó padban már aludt,valaki kifelé bámészkodott,valaki a körmét piszkálgatta.Iskola után elmegyünk egy autókereskedésbe,hogy ne kelljen mindennap gyalog,az erdőn keresztül bejönni suliba.Ma már amúgy sem lenne nagyon más dolgunk,hiszen a munkát is csak jövő héttől kezdjük el.Az óra többi részében sem fordítottam a figyelmemet a tanárra.
Mikor épp az ebédlőbe tartottam megláttam Bellát.Épp egy fiúval beszélgetett elmélyülten.Túlságosan is..Pedig a barátnőm nem az a könnyen barátkozó fajta.Annyira ismerősnek tartottam már hátulról is azt az embert..Vékony,nyúlánk fiúnak nem  volt mondható,de hihetetlenül fehér bőrrel volt megáldva.Különösen fehér bőrrel..Biztos csak képzelődöm!Már megint túl sokat képzelek bele a dolgokba,na mindegy.Nem akartam megzavarni őket,ezért elindultam egyedül.Bent már nagyon sokan voltak.Körbenéztem és az ablak mellett az egyik sarok féleségben volt is egy szabad asztal.Tökéletes lesz.Kiválasztottam a salátámat és a vizemet majd nagy,magabiztos léptekkel sétáltam az új törzshelyemhez.Szinte csak másodpercek teltek el amikor valaki megkocogtatta a vállamat.Mikor hátrafordultam még a vér is meghűlt az ereimben.

7.fejezet

Bella először ledermedt majd ujjongva a nyakamba ugrott.Éreztem én,hogy örülni fog.Nem csak azért,mert végre "megszabadult" otthonról,hanem,mert így nagyobb biztonságban leszünk.Nem tudom,hogy már sikerült-e megtalálniuk bennünket,de ha igen,akkor minél előbb el kell innen mennünk.
A gépünk 2 óra múlva indul.Nekiálltunk készülődni,bár csak a leglényegesebbeket tettük el.Már egy jó ideje pakolhattunk,mikor megszólalt a házi telefonom.Pedig ezt a számot nem sokan tudják.
Bellára néztem,ő is ugyanolyan tanácstalanul nézett rám.
Oda mentem a telefonhoz,majd beleszóltam a kagylóba.
-Jó napot kívánok!Miben segíthetek?
-Jó napot!Maga Marie Alice Brandon?-kérdezte egy mély,de annál ismerősebb hang.Bár lehet,hogy csak hallucinálok.
-Igen én.Miért kérdezi?-kérdeztem értetlenül.
-Maga jelenleg Los-Angelesben lakik?
-I-ii-gen.-válaszoltam kicsit remegve.Nem értem mit akarhat.-De miért?Mit akar tőlem?
De már csak a búgást hallottam.
-Ki volt?
-Nem tudom,csak a nevemet kérdezte meg,hogy hol lakom,de olyan ismerős hangja volt.Á,biztos semmiség-intéztem el egy legyintéssel,ám Bella lesápadt.-Hé mi van?
-És mi van,ha ők voltak?Te elmondtad neki,hogy hol laksz?!-förmedt rám hirtelen.
És már nekem is leesett!Az a hang!Úr isten!
-Úr isten!Tűnjünk innen azonnal!-húztam a csomagokkal együtt magam után.
Futva mentünk ki a reptérre,nem akartam kocsival menni,hátha már azt is kiderítették,hogy néz ki.
Miután odaértünk leültünk a váróba,ugyanis még van egy óránk az indulásig.
Gondolkodtam. Gondolkodtam az új életünkről.Ezután mindig így lesz?Menekülnünk kell,nehogy megtaláljanak?Vagy talán jobb lenne eléjük állnunk?Azzal aláírnánk a halálos ítéletünket.
Megkérdeztem Bellát,hogy nincs-e kedve velem jönni újságért,ő egy egyszerű fejrázással válaszolt.Hát jó gondoltam,megvonva a vállam.Az újságot gyorsan megvettem és egy kávét is megengedtem magamnak,úgyis hosszú napom lesz.
Visszamentem a váróba és szóltam a barátnőmnek,hogy ideje lenne összeszednünk magunkat és indulni,mert már csak egy-két percünk maradt a gép indulásáig.Persze onnan még 2óra kocsival Forksig,de sebaj,legalább lesz időnk mindent alaposan átgondolni a taxiban.
Az utat végig beszélgettük. A házunk az erdő szélénél van,nem rég építették.Nem értem miért hagyták akkor ott és adták el,de ez nem az én dolgom volt.Szomszédunk nincs,talán egy kicsivel arrébb van egy másik ház úgy tudom.Iskolába még ma beiratkozunk,hogy holnap már indulhassunk.Munkát is találtunk,igaz egyáltalán nincs szükségünk rá,de idő töltésnek nagyon jó.Egy ruha üzletben dolgozunk mindketten,Bella pénztárosként én pedig eladó nőként kaptam állást ott.Hétfői kezdéssel,ma meg még csak kedd van.Unalmas egy hét lesz,bár Bella szerint az iskola meg a tervezés erre a hétre lefoglal minket.
Míg beszélgettünk elértünk a házunkig.Hatalmas volt.2 emeletes,krém színű,nagy ablakokkal és tágas szobákkal.3 fürdőszoba volt és összesen 4 hálószoba.Én egy erkélyre nyílót  választottam míg barátnőm a mellette lévőt.Nem sokáig tétlenkedtünk,gyorsan átöltöztünk és indultunk beiratkozni.

Miután ismét itthon voltunk,összepakoltunk holnapra és visszavonultunk végre lefeküdni.Érdekes nap lesz a holnapi az már biztos.A környéken is körül néztem,csak egy hatalmas ház volt ott üresen tátongva.

6.fejezet

Miközben összekapkodtuk a legfontosabb dolgainkat folyton egymásra néztünk.Végül én törtem meg a beálló csendet.
-Hé amúgy én arra gondoltam,hogy neked is van különleges képességed.Egy pajzs vagy valami.
-Én is gondoltam már erre,és ezek után már meg sem lepődnék rajta.
Már foglaltam jegyeket visszafelé,Bella meg felhívta a szüleit.Most még az sem érdekelte,hogy leüvöltötték a fejét,minél előbb el akart menni innen és én ez megértem,én is arra vágyok,hogy otthon legyek,biztonságban.
1 óra múlva már a repülőn ültünk útban hazafelé.Végül én törtem meg a csendet.
-És ezután,hogyan tovább?Gondolkodtál már rajta hova költözünk?-magamra próbáltam erőltetni  egy mosolyt,de inkább fintorra hasonlíthatott.
-Hát,gondolom haza megyünk,majd kijelentkezünk a suliból.A nevelő szüleimnek meg azt mondom,hogy nem akarok több időt ott tölteni velük.Szerintem még győzelmi táncot is járnak majd.Arra a részre pedig,hogy hova költözünk,te majd biztos kideríted.-kuncogott fel  és én is megmosolyogtam.
Ezek után nem nagyon beszéltünk.Viszont ez nem az a fajta kínos csend volt.
Pár órán belül már a kocsimmal hajtottunk hazafelé.Bellát kiraktam a házuknál és én is az otthonom felé vettem az irányt.Már megegyeztünk a részletekről.Minél előbb indulunk,rögtön azután,hogy megtudtam "cél állomást".És az iskolából is ekkor fogunk kilépni.Remélem már ma megtudom,hogy hogyan tovább.Hiába reménykedtem,aznap semmiféle álmot nem láttam a jövőről.Az iskolában mindketten beteget jelentettünk,Bella pedig hozzám költözött,mert azok a szemetek kidobták.mikor elmondta,hogy elköltözik szó szerint elküldték a francba.Most ketten nézünk a semmibe és várjuk,hogy minél előbb éjszaka legyen.
Mivel elég régóta nem tettem rendbe a házat,úgy döntöttünk,hogy kitakarítunk.Mire ezt megcsináltuk már sötétedett.Vacsiztunk,megfürödtünk és befeküdtünk egymás mellé az ágyba.Lassan elnyomott az álom.

Egy iskola padban találtam magam.Épp történelem óra lehetett.Egy ismeretlen fiú mellett ültem.Tudtam,hogy most fontos dolgom van.Minél előbb meg kell tudnom hol vagyunk.Körbenéztem és semmi jel nem volt.Hirtelen ötlettől vezérelve kinéztem az ablakon és megpillantottam egy táblát.Mekkora pech,nem láttam a feliratot,túl messze volt.Ezért kicsit előrébb csusszantam,kinyújtottam a nyakam és hunyorítottam.Biztos nagyon viccesen nézhettem ki,mert többen is elkezdtek mögöttem nevetni,de nem érdekel,mert már kicsit kivehetőbb volt a felirat.Forks.Tehát ide fogunk költözni.Ez az!
-Hé valami baj van?-kérdezte a mellettem ülő srác.
-Nem semmi,csak valamire kíváncsi voltam.
-O és mi volt az?-húzogatta a szemöldökét.
Most mondjam el neki?A végén hülyének nézne.
-Megosztaná velünk is miről beszélgetnek az órámon?!-kérdezte a tanár,kissé dühösen.A kissé alatt az értem,hogy majd szét vetette az ideg.Még a feje is füstölgött.
-Semmi,elnézést,hogy megzavartam az óráját, tanárnő.-mosolygott rá.
A fiú rám nézett majd szólásra nyitotta a száját.
Ám ekkor felébredtem.
A szobában már világos volt,ám Bella még mindig aludt.Gondoltam míg alszik csinálok neki reggelit aztán le is foglalom a jegyeket Forksba,az új otthonunkba.Mikor már megfőztem a kávét is,felkeltettem.
Csendben megreggeliztünk,elmosogattunk és gondoltam itt az idő beavatni.
-Figyi Bellus,van egy jó hírem.-mondtam titokzatosan.
-Na és mi lenne az?

-Költözünk!