8.fejezet

Reggel már az ébresztőóra előtt felébredtem 1órával.Gondoltam felöltözök,iszom egy kávét és sétálok egyet a környéken.Bellát nem akartam még felébreszteni,ezért kisomfordáltam a házból.
Az erdő gyönyörű szép volt.
Már elég távol voltam a háztól,ezért úgy döntöttem visszamegyek,de amilyen kétbalkezes vagyok felhorzsoltam a kezem.Leültem egy fatörzshöz,elő vettem egy zsepit és elkezdtem törölgetni a sebet,a másik pillanatban pedig elkezdett homályosodni minden.Ilyen már történt velem korábban is,ezért nem lepődtem meg annyira.
3 férfit láttam,mindegyiknek aranybarna szeme.Az egyik talán öregebb és tapasztaltabbnak nézett ki.A második egy nagy mackóra hasonlított inkább,míg a harmadik eléggé vékony,haja pedig bronzszínűen meredezett.
-Indulhatunk vadászni Carlise?-fordultak a szőke férfi felé.
Vajon kik lehetnek?Lehet,hogy vámpírok?De akkor miért aranybarna a szemük?Mire lefutattam magamban ezt a gondolat menetet,elindultak.Szélsebességgel szemnek már szinte láthatatlan gyorsasággal futottak.A fákat,bokrokat ösztönösen kerülték el.Mikor olyan részhez értek,ahol a napsugarak áthatoltak a lombokon lefékeztek.Mintha fürdenének a fényben.Mint ezernyi gyémánt,úgy csillogott a bőrük.Viszont ezen a ponton villámcsapásként ért a felismerés.
Ők vámpírok.Mindannyian.Akkor miért érzem mégis úgy,hogy nincs miért félnem tőlük?Már semmit sem értek.Ekkor ismét a fatörzsénél találtam magam,a koszos zsepivel.Azonnal felálltam és megkerestem a házhoz vezető utat.Mikor közelebb értem hallottam,hogy Bella is felkelt már.Akkor gondolom mehetünk iskolába.
Ma még gyalog megyünk,de hamarosan veszünk kocsit is,még nem volt elég időnk rá.
-Hát te meg merrefelé lófráltál eddig?Kerestelek.
-Áh csak körülnéztem errefelé-vontam meg a vállam.Ha elmondanám neki mi történt még a végén ismét költöznünk kellene,amúgy sem történt semmi említésre méltó,nem hiszem,hogy tartanunk kellene ettől,lehet,hogy nem is találkozunk velük,ha meg összefutnánk messziről elkerüljük őket.
-Aha,értem.-egy kicsit gyanúsan mondta ezt,de szerintem nem sejtett semmit.-Ideje indulnunk,ha nem akarunk elkésni.
-Ja,igen-helyeseltem én is.
Nekem matematika az első órám,míg neki történelem.Holnap pedig fordítva kezdődik a napunk.Azért kár,hogy nem együtt osztottak be minket.Na sebaj,majd leülök a leghátsó padba aztán csak lesz valahogy.
A cuccaimat felkaptam majd Bellával elindultunk az iskola épülete felé.A szekrényembe beleraktam a táskám és csak azt hagytam magamnál,amire épp szükségem van.Elköszöntem egyetlen barátnőmtől és indultam a teremhez.Mikor odaértem szinte senki sem volt a teremben,ebben az volt a jó,hogy nem bámultak meg engem,mint az új diákot. A középső padhoz mentem és kerestem egy még üresen lévő padot és leültem.
A diákok lassan szállingoztak befelé az osztályba.A napsugarai csak úgy cikáztak a padokon.Milyen érdekes,hogy ma süt a Nap,pedig azt olvastam,hogy itt majdnem mindig borult és esős idő van.
Abban a pillanatban,ahogy becsengettek a tanár is bejött.Hálás voltam neki,hogy nem hívott ki az osztály elé bemutatkozni,most nem volt kedvem ahhoz,hogy bámuljanak.A reggel kicsit aggasztott,de meggyőztem magam arról,hogy csak képzelődőm.Igazából nem is figyeltem a tanárra,kifelé bámultam a természetet,az erdőt,a fákat és a felszálló madarakat.A második pillanatban pedig egy alakot láttam elsuhanni a fák között,de mire pislantottam volna egyet,már eltűnt.Pedig meg mernék rá esküdni,hogy volt ott valami.
-Miss Brandon!Ne ennyire látványosan unatkozzon az órámon!-hallottam a tanár dühösen csengő hangját.
-Elnézést tanár úr,nem fordul elő többet.
A válasza csak egy olyan "na persze most ezt mondja" nézés volt.A többiek ügyet sem vetettek az incidensre,gondolom már megszokták,hogy senki sem figyel.És tényleg így volt,valaki a hátsó padban már aludt,valaki kifelé bámészkodott,valaki a körmét piszkálgatta.Iskola után elmegyünk egy autókereskedésbe,hogy ne kelljen mindennap gyalog,az erdőn keresztül bejönni suliba.Ma már amúgy sem lenne nagyon más dolgunk,hiszen a munkát is csak jövő héttől kezdjük el.Az óra többi részében sem fordítottam a figyelmemet a tanárra.
Mikor épp az ebédlőbe tartottam megláttam Bellát.Épp egy fiúval beszélgetett elmélyülten.Túlságosan is..Pedig a barátnőm nem az a könnyen barátkozó fajta.Annyira ismerősnek tartottam már hátulról is azt az embert..Vékony,nyúlánk fiúnak nem  volt mondható,de hihetetlenül fehér bőrrel volt megáldva.Különösen fehér bőrrel..Biztos csak képzelődöm!Már megint túl sokat képzelek bele a dolgokba,na mindegy.Nem akartam megzavarni őket,ezért elindultam egyedül.Bent már nagyon sokan voltak.Körbenéztem és az ablak mellett az egyik sarok féleségben volt is egy szabad asztal.Tökéletes lesz.Kiválasztottam a salátámat és a vizemet majd nagy,magabiztos léptekkel sétáltam az új törzshelyemhez.Szinte csak másodpercek teltek el amikor valaki megkocogtatta a vállamat.Mikor hátrafordultam még a vér is meghűlt az ereimben.