7.fejezet

Bella először ledermedt majd ujjongva a nyakamba ugrott.Éreztem én,hogy örülni fog.Nem csak azért,mert végre "megszabadult" otthonról,hanem,mert így nagyobb biztonságban leszünk.Nem tudom,hogy már sikerült-e megtalálniuk bennünket,de ha igen,akkor minél előbb el kell innen mennünk.
A gépünk 2 óra múlva indul.Nekiálltunk készülődni,bár csak a leglényegesebbeket tettük el.Már egy jó ideje pakolhattunk,mikor megszólalt a házi telefonom.Pedig ezt a számot nem sokan tudják.
Bellára néztem,ő is ugyanolyan tanácstalanul nézett rám.
Oda mentem a telefonhoz,majd beleszóltam a kagylóba.
-Jó napot kívánok!Miben segíthetek?
-Jó napot!Maga Marie Alice Brandon?-kérdezte egy mély,de annál ismerősebb hang.Bár lehet,hogy csak hallucinálok.
-Igen én.Miért kérdezi?-kérdeztem értetlenül.
-Maga jelenleg Los-Angelesben lakik?
-I-ii-gen.-válaszoltam kicsit remegve.Nem értem mit akarhat.-De miért?Mit akar tőlem?
De már csak a búgást hallottam.
-Ki volt?
-Nem tudom,csak a nevemet kérdezte meg,hogy hol lakom,de olyan ismerős hangja volt.Á,biztos semmiség-intéztem el egy legyintéssel,ám Bella lesápadt.-Hé mi van?
-És mi van,ha ők voltak?Te elmondtad neki,hogy hol laksz?!-förmedt rám hirtelen.
És már nekem is leesett!Az a hang!Úr isten!
-Úr isten!Tűnjünk innen azonnal!-húztam a csomagokkal együtt magam után.
Futva mentünk ki a reptérre,nem akartam kocsival menni,hátha már azt is kiderítették,hogy néz ki.
Miután odaértünk leültünk a váróba,ugyanis még van egy óránk az indulásig.
Gondolkodtam. Gondolkodtam az új életünkről.Ezután mindig így lesz?Menekülnünk kell,nehogy megtaláljanak?Vagy talán jobb lenne eléjük állnunk?Azzal aláírnánk a halálos ítéletünket.
Megkérdeztem Bellát,hogy nincs-e kedve velem jönni újságért,ő egy egyszerű fejrázással válaszolt.Hát jó gondoltam,megvonva a vállam.Az újságot gyorsan megvettem és egy kávét is megengedtem magamnak,úgyis hosszú napom lesz.
Visszamentem a váróba és szóltam a barátnőmnek,hogy ideje lenne összeszednünk magunkat és indulni,mert már csak egy-két percünk maradt a gép indulásáig.Persze onnan még 2óra kocsival Forksig,de sebaj,legalább lesz időnk mindent alaposan átgondolni a taxiban.
Az utat végig beszélgettük. A házunk az erdő szélénél van,nem rég építették.Nem értem miért hagyták akkor ott és adták el,de ez nem az én dolgom volt.Szomszédunk nincs,talán egy kicsivel arrébb van egy másik ház úgy tudom.Iskolába még ma beiratkozunk,hogy holnap már indulhassunk.Munkát is találtunk,igaz egyáltalán nincs szükségünk rá,de idő töltésnek nagyon jó.Egy ruha üzletben dolgozunk mindketten,Bella pénztárosként én pedig eladó nőként kaptam állást ott.Hétfői kezdéssel,ma meg még csak kedd van.Unalmas egy hét lesz,bár Bella szerint az iskola meg a tervezés erre a hétre lefoglal minket.
Míg beszélgettünk elértünk a házunkig.Hatalmas volt.2 emeletes,krém színű,nagy ablakokkal és tágas szobákkal.3 fürdőszoba volt és összesen 4 hálószoba.Én egy erkélyre nyílót  választottam míg barátnőm a mellette lévőt.Nem sokáig tétlenkedtünk,gyorsan átöltöztünk és indultunk beiratkozni.

Miután ismét itthon voltunk,összepakoltunk holnapra és visszavonultunk végre lefeküdni.Érdekes nap lesz a holnapi az már biztos.A környéken is körül néztem,csak egy hatalmas ház volt ott üresen tátongva.