6.fejezet

Miközben összekapkodtuk a legfontosabb dolgainkat folyton egymásra néztünk.Végül én törtem meg a beálló csendet.
-Hé amúgy én arra gondoltam,hogy neked is van különleges képességed.Egy pajzs vagy valami.
-Én is gondoltam már erre,és ezek után már meg sem lepődnék rajta.
Már foglaltam jegyeket visszafelé,Bella meg felhívta a szüleit.Most még az sem érdekelte,hogy leüvöltötték a fejét,minél előbb el akart menni innen és én ez megértem,én is arra vágyok,hogy otthon legyek,biztonságban.
1 óra múlva már a repülőn ültünk útban hazafelé.Végül én törtem meg a csendet.
-És ezután,hogyan tovább?Gondolkodtál már rajta hova költözünk?-magamra próbáltam erőltetni  egy mosolyt,de inkább fintorra hasonlíthatott.
-Hát,gondolom haza megyünk,majd kijelentkezünk a suliból.A nevelő szüleimnek meg azt mondom,hogy nem akarok több időt ott tölteni velük.Szerintem még győzelmi táncot is járnak majd.Arra a részre pedig,hogy hova költözünk,te majd biztos kideríted.-kuncogott fel  és én is megmosolyogtam.
Ezek után nem nagyon beszéltünk.Viszont ez nem az a fajta kínos csend volt.
Pár órán belül már a kocsimmal hajtottunk hazafelé.Bellát kiraktam a házuknál és én is az otthonom felé vettem az irányt.Már megegyeztünk a részletekről.Minél előbb indulunk,rögtön azután,hogy megtudtam "cél állomást".És az iskolából is ekkor fogunk kilépni.Remélem már ma megtudom,hogy hogyan tovább.Hiába reménykedtem,aznap semmiféle álmot nem láttam a jövőről.Az iskolában mindketten beteget jelentettünk,Bella pedig hozzám költözött,mert azok a szemetek kidobták.mikor elmondta,hogy elköltözik szó szerint elküldték a francba.Most ketten nézünk a semmibe és várjuk,hogy minél előbb éjszaka legyen.
Mivel elég régóta nem tettem rendbe a házat,úgy döntöttünk,hogy kitakarítunk.Mire ezt megcsináltuk már sötétedett.Vacsiztunk,megfürödtünk és befeküdtünk egymás mellé az ágyba.Lassan elnyomott az álom.

Egy iskola padban találtam magam.Épp történelem óra lehetett.Egy ismeretlen fiú mellett ültem.Tudtam,hogy most fontos dolgom van.Minél előbb meg kell tudnom hol vagyunk.Körbenéztem és semmi jel nem volt.Hirtelen ötlettől vezérelve kinéztem az ablakon és megpillantottam egy táblát.Mekkora pech,nem láttam a feliratot,túl messze volt.Ezért kicsit előrébb csusszantam,kinyújtottam a nyakam és hunyorítottam.Biztos nagyon viccesen nézhettem ki,mert többen is elkezdtek mögöttem nevetni,de nem érdekel,mert már kicsit kivehetőbb volt a felirat.Forks.Tehát ide fogunk költözni.Ez az!
-Hé valami baj van?-kérdezte a mellettem ülő srác.
-Nem semmi,csak valamire kíváncsi voltam.
-O és mi volt az?-húzogatta a szemöldökét.
Most mondjam el neki?A végén hülyének nézne.
-Megosztaná velünk is miről beszélgetnek az órámon?!-kérdezte a tanár,kissé dühösen.A kissé alatt az értem,hogy majd szét vetette az ideg.Még a feje is füstölgött.
-Semmi,elnézést,hogy megzavartam az óráját, tanárnő.-mosolygott rá.
A fiú rám nézett majd szólásra nyitotta a száját.
Ám ekkor felébredtem.
A szobában már világos volt,ám Bella még mindig aludt.Gondoltam míg alszik csinálok neki reggelit aztán le is foglalom a jegyeket Forksba,az új otthonunkba.Mikor már megfőztem a kávét is,felkeltettem.
Csendben megreggeliztünk,elmosogattunk és gondoltam itt az idő beavatni.
-Figyi Bellus,van egy jó hírem.-mondtam titokzatosan.
-Na és mi lenne az?

-Költözünk!