5.fejezet

Miközben futottam kifelé a többieken gondolkoztam.Nem akartam őket itt hagyni,de mit tehetnék?Nem hittek nekem,pedig tudják,hogy nem szoktam még csak füllenteni sem.Ahogy láttam Bellán ő sem nagyon hitt ebben a vámpíros dologban,de bennem bízott.Pár perc múlva rémisztő sikolyokat hallottunk.
-Hát tényleg léteznek vámpírok.Uram Isten,akkor a többiek már...?
-Igen,sajnálom Bella,de most nekünk kell kijutnunk innét.-mondtam közben a könnyeimmel küszködve és ahogy láttam ő sincs jobb helyzetben.
Lépéseket hallottam.Megragadva Bella karját egy oszlop mögé húztam,majd csak  imádkozni tudtam,hogy ne találjanak meg,mert akkor biztos...biztos meghalunk!
Lélegzet visszafojtva jeleztem Bellának,hogy nem lenne tanácsos most megszólalnia.
Már több ember lépteit is hallottam közeledni. Most már végleg bebizonyosodott,hogy nincs esélyünk elmenekülni.Pedig már olyan közel voltunk a kijárathoz.
-Kedveskéim!Tudom,hogy itt vagytok,ezért nincs értelme tovább fojtatni ezt a bújócskát.Gyertek elő és akkor gyors,fájdalom mentes halál vár rátok.
Várt egy kicsit majd fojtatta.
-Azt még nem tudom hogyan szereztetek tudomást rólunk,vámpírokról,de ki fogom deríteni,ebben biztosak lehettek.
Most mi legyen?Mit csináljunk?Hogyan menekülhetnénk el innen,erről a borzalmas helyről?Egyetlen esélyünk,ha kijutunk innen.Szememmel a kijárat felé mutattam,ezzel jelezve Bellának a tervemet.Ő csak bólintott egyet.
Most vagy soha!Szélsebesen kezdtünk el futni a vámpírok elől...
Nem sokáig tartott,hiszen a 3 férfi a trónról és gondolom az "alattvalóik" elénk kerültek.Arcukon gonosz mosoly játszott. Pont úgy festettek ahogy a látomásban.
-Nos,hogy így megismerkedtünk, elmondhatnátok hogyan tudtátok meg a titkot.Ha Heidi mondta volna el,ami lehetetlen,hiszen megnéztem és semmit nem mondott rólunk.Ha pedig már előtte tudomást szereztetek volna róla,akkor nem jöttetek volna be a kastélyba.Szóval,ez hogy lehetséges?
Pár percig gondolkodtam a válaszon,miközben barátnőm kérdőn tekintett rám.
-Nem kötelességünk válaszolni nektek!Azonnal engedjetek el minket!
-Nem egészen erre a válaszra számítottunk,nem igaz barátaim?-pislantott körbe az idegenek között.
-Aro,szerintem nézd meg egyszerűen,majd öljük meg őket.-mondta egy szőke hajú köpenyes.
-Marcus,ne légy ilyen tapintatlan a vendégeinkkel,nem látod mennyire megrémíted őket?De lehet benne valami,így gyorsabban végezhetnénk.
Mire felfoghattam volna megfogta Bella kezét és a szemébe nézett.Vajon mit csinál most?Ahogy látom Bella sem értette mit akar.
-Ez nem lehet!-csattant fel egy idő múlva.
-Baj van Mester?-szólította meg egy alacsony szőke hajú kislány.
Kislány?!Ezt nem hiszem el,képesek voltak ilyen szörnyeteget csinálni belőle?
Még mindig azon gondolkodtam hogyan juthatnánk ki.
-Mindegy,lényegtelen megöljük őket és már senkinek sem lesz érdekes,hogy tudták meg.
Bellára néztem,ő is rám.Tekintetében ugyanazt véltem felfedezni amit az enyémben.Félelmet.
Most már tudtuk,nincs több időnk.
Megfogtuk egymás kezét és csendben vártunk.Legalábbis én már belenyugodtam.

Bella szemszöge

Nem akartam itt meghalni!Még annyi minden várna rám.Nem,nem nem és nem!Pánikoltam,ezt Alice is észrevehette,mert megfogta a kezem,vagy lehet,hogy nem is azért csinálta?
Pár másodperc elteltével már csak azt vettem észre,hogy közelítenek felénk.Aztán nagyon furcsa dolog történt.A fejem elkezdett hasogatni,ziháltam és ezzel egy időben a köpenyes alakok hátra repültek,ezzel nekünk időt hagyva a menekülésre.Alice zavarodott volt,én mérlegeltem a helyzetet és magammal húzva futottunk a kijárat felé.
Nem igazán értettem mi történhetett,csak azt,hogy minél messzebbre kell innen kerülnünk,ha élni akarunk.

Alice szemszöge

Őszintén szólva fogalmam sincs mi történt.Egyik percben még kiadják a halálos ítéletünk,a másikban meg hátra repülnek.Két dologban viszont biztos vagyok.Egy:Bella csinált valamit,amitől hátra repültek.Kettő:talán mégis megmenekülünk.
Már vagy 3 utcányira járhattunk a kastélytól,amikor megálltunk pihenni.Hát rám fért,az biztos.A térdemre támaszkodva próbáltam kicsit kipihenni magam.Minél előbb el kell tűnnünk innen.
-Hé,Alice most mihez kezdjünk?
-Az biztos,hogy innen el kell tűnnünk. A többiek szerintem nem élték túl..-próbáltam tartani magam,de nem sok sikerrel.Egy-két könnycsepp így is kicsordult és ezzel sem voltam egyedül.
-Szerintem menjünk haza,mondjuk azt,hogy a többieket nem találtuk,találjunk ki valami fedő sztorit,aztán onnan is el kell költöznünk egy kisvárosba,ahol nem figyelnek fel annyira ránk.
-Igen,ez jó ötlet.Nem hinném,hogy ölbe tett kézzel várják,hogy mi lesz. A rendőrségen meg mégse mondhatjuk azt,hogy rémséges vámpírok öltök meg a barátainkat,mi meg valami csoda folytán kijutottunk.Tényleg,hogy csináltad?
-Fogalmam sincs,csak arra emlékszem,hogy a fejem hasogatott és nehézkesen vettem a levegőt.
-Az a lényeg,hogy megúsztuk.Akkor menjünk haza,találjunk ki valamit és költözzünk el onnan.Pénzem van elég,hogy akármit vehessünk.
-Oké,a mostoha szüleimet meg úgyse nagyon érdekelné a dolog.
Ezzel tovább futottunk,újra kezdve az életünket,de hogy ezután mi lesz azt már senki sem tudja megmondani,Talán csak én pár nap múlva,de azért furcsa,hogy egy látomás jött csak úgy.Eddig ilyen nem volt.Lehet,hogy Bellának is van valami képessége,pajzs vagy hasonló.Majd megosztom vele hazafelé menet a teóriám,de most mielőbb el kell tűnnünk innét.