-Hát a városnézésbe benne vagyok,a vásárlás dolgot meg már megígértük,szóval nincs mit tenni.(Aaron)
-Én azért örülök neki,hogy vásárolni is megyünk,annyira nem is szokott szörnyű lenni.-jegyezte
meg Leila.
-Annyira?Képes órákat eltölteni 1 boltban.(Alex)
-Hát már tényleg nincs mit tenni ha megígértük neki,inkább nyugodjunk bele.(Bella)
-Hé!Én is itt vagyok ám.
-Tudjuk.-felelték nevetve.
Miután mindenki felöltözött elindultunk a város nézésre.Először a Volterrai kastélyt szemléljük meg a távolból.Felszálltunk egy buszra és fél óra múlva már ott is voltunk.
-Milyen csodálatos már innen is.(Leila)
-Tudjátok azt olvastam,hogy az itt élő emberek hittek a varázslényekben.
-Valóban?-kérdezte Aaron.
-Ugyan már!Ilyenek nem is léteznek.-vonta meg a vállát Alex.
-Miből gondolod?!-kicsit ideges lettem,én nem azt állítom,hogy léteznek manók vagy tündérek,de azért valami igazság lehet benne.
-Miért te már találkoztál ilyennel,vagy mi?
-Nem,de azért valami igazság alapja lehet.
-Én egyetértek Alice-el.Különböző könyveket is kiadtak,amik vámpírokról szólnak,főleg egy úgynevezett Márkus atyát említetek meg benne,aki kiűzte őket innen,de szerintem ha valóban léteznének ilyen lények egy egyszerű ember foghagymával a vállán meg karóval a kezében nem lenne képes megölni őket.-mesélte Bella.
-Micsoda egy babonás társaság-nevetett Alex.
-Megnézzük az Óratoronyt is?Úgy hallottam az is a főlátnivalók között van.
-Jó rendben-értett egyet mindenki,ám ekkor meghallottunk egy hangot mögülünk.
-Jó napot!Nem lenne kedvük csatlakozni egy csoporthoz,akiknek megmutatom a kastélyt belülről is?Sok érdekesség látható,és a nagytermet is közelebbről megnézhetik.-vigyorgott egy nő,akin fekete köpeny volt,ami az arcát eltakarta.
-Dehogynem-vágta rá Alex,közben meg még a nyála is kicsordulhatott.
-Hát akkor induljunk,erre kérem.
Nekem nem nagyon tetszett ez a nő,olyan rossz előérzetem támadt.Talán mégse kellene bemennünk.Vagy talán túl paranoiás vagyok?!Úgy döntöttem szólok Bellának.
-Hé!-állítottam meg a karjánál fogva.
-Mi az?Valami baj van?-aggodalmaskodott.
-Olyan rossz előérzetem van,talán nem kéne bemennünk.
-Ugyan már!Nem lesz semmi baj,nem történhet semmi egy ilyen kastélyban.
-Hát...rendben.
Ezzel elindultunk,de az érzés nem tűnt el,sőt inkább még tovább erősödött.Egy idő után már nem érzékeltem a külvilágot minden homályossá vált és már azt sem hallottam,hogy a nő beszél.
Egy régi,ódivatú teremben találtam magam,Bella a másik oldalamon állt.A teremben csupán 3 trón volt amiben 3 férfi ült köpenyben.Körülöttük szintén köpenyben emberek voltak.Vagy talán mégse annyira emberek?Szemük vérvörösen vagy éj feketén csillogott,bőrük akár egy porcelán babának.
Úgy látszik ezt először én vettem észre,mert senki sem sikongatott és rohant fejvesztve,ám ekkor a középső trónon ülő férfi felállt és beszélni kezdett.
Üdvözlöm önöket Volterra nagytermében,kezdődjön a lakmározás!
Ekkor lehajtotta a kapucniját és már mindenki észrevette a szemét.Volt aki bele törődött,hogy ez élete utolsó napja,volt aki inkább üvöltözött.ő
És itt a látomás véget ért,de hogy lehet?Eddig csak álmomban láttam a jövőt.Ez lehetetlen,de nem szabad bemennünk oda.Most vettem csak észre,hogy mindenki engem néz és beszél hozzám.Az a nő is.
Mit kellene tennem?Igen el kell mondanom nekik,nem mehetnek be.Így hát elkezdtem a legnagyobb hangerőn beszélni.
-FIGYELJENEK!SENKI SEM MEHET BE ABBA A TEREMBEN!SZÖRNYETEGEK VANNAK OTT,HIGYJENEK NEKEM!
A nő meglepve pillantott rám,kiváncsian majd tekintetében harag gyűlt.Viszont a többiek röhögtek.Ki röhögtek,pedig én csak jót akartam nekik.Egyedül Bella vette komolyan a mondandómat,hiszen ő tudott a képességemről.Mi ketten szélsebesen vettük az irányt kifelé,ezzel hátrahagyva a többieket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése