9.fejezet

Bella szemszöge



Mióta Forksban élünk egyre kevesebbet gondolok a többiekre.Igazándiból nem is voltak olyan jó barátok,mint azt Alice gondolja.Feltételezésem szerint csak azért barátkoztak velünk,mert barátnőmnek sok pénze volt..Gondolom mindenki érti mire gondolok.

Reggel mikor felébredtem egyedül voltam.Körül néztem a hálókban sehol nem találtam őt,ezért leindultam a konyhába szétnézni.Már a lépcső felénél járhattam mikor Ali zihálva,megtépázva jött be az ajtón.Vajon hol járhatott?

1 óra múlva


Mikor beértem a terembe ahol az első órám lesz,a tanár már bent volt és beszélgetett pár diákkal.Mentem ami menthető alapon megszólaltam:
-Jó reggelt!Elnézést a késésért kicsit elaludtam.-mondtam ami legelőször az eszembe jutott..
Bár ahogy jobban körülnéztem más is "elaludhatott",mert összesen 6-an voltak ott.
-Semmi baj.Az óra még nem kezdődött el.Maga Miss Swan? Az új tanuló?
-Igen uram,én lennék.
-Gyerekek,ő itt Isabella,az új osztálytársatok.
-Csak Bella!-jött az ösztönös válasz,mire többen is elmosolyodtak.
-Csak Bella,igen.Úgy hallottam a barátnőjével költöztek ide Los Angelesből.Megkérdezhetném miért váltottak iskolát?Így ide egy évvel többet kell járniuk.
Na ez a közepébe talált.Mondhatni a szívemig hatolt a kérdés.Mit válaszolhatnék rá,most komolyan?Mert különben már felfaltak volna a vámpírok?Szerintem erre a válaszra már rég az elmegyógyintézetben csücsülnék lekötözve.
Gyerünk,Bella!Emlékezz Alice szavaira: ha valamit hihetővé akarsz tenni,fa pofával mondd el,mintha magától értetődő lenne,ne látszódjon az arcodon az igazság.Ezenkívül egy családi történetet kapcsolj hozzá és töltsd meg mindezt szóval.
Huhh....Nagy levegő és....
-A dédszüleim még innen származtak,voltam náluk itt pár nyáron.Aztán a a kapcsolat megszűnt közöttünk, így még arról sem szereztünk tudomást amikor meghaltak.Nagyon rosszul éreztem magam emiatt és úgy gondoltam ezen változtatnom kell.Egyedül viszont nem akartam jönni,ekkor a barátnőm felajánlotta,hogy jön.-ezt annyira elmondtam,hogy ha nem tudnám az igazságot még én is elhittem volna.Micsoda álsztori!Ali büszke lenne rám.
-Ez nagyon szép.-mosolyodott el halványan a tanár.
Feladat teljesítve!
Bólintott majd intett egyet ezzel jelezve,hogy ideje helyet foglaljak.A választásom a leghátsó sorra esett,az ablak mellé.Reményeim szerint nem foglalom el senkinek se a székét.Ki néztem az ablakon és szinte pillanatok alatt  elvesztem a tájban.Lehet,hogy sokat esik az eső, és szinte már mocsárrá alakult a talaj,de az erdő felé nézve eszembe se jutott ezen gondolkodni.Szinte észrevehetetlen volt a csiripelő madarak,a fák halk susogása között ez csak egy apró hiba volt.
Annyira elkalandoztam,hogy már csak azt vettem észre valaki szólongat és közben kocogtatja a vállamat.
-Hé!Itt vagy kislány?-nevetett rajtam egy mackószerű fiú.
Annyira ciki volt a helyzet,hogy inkább csak bólogattam.
-Amúgy a helyünkön ülsz.-körbenéztem,de nem értettem mire gondol,hiszen csak ő állt itt.
-Helyeteken?-erre hirtelen hátra fordult.
-Hát igen,Eddyke már megint lelécelt.Na mindegy,akkor helyet foglalhatok melletted ábrándozó kisasszony?
-Persze gyere csak te matek zseni!-itt már én is vele nevettem.-Amúgy Bella vagyok.
-Emmett Cullen.A család humoristája.
Na persze,maximum csak ő nevet a saját viccein,de azért hihetetlen milyen gyorsan összebarátkozik az emberekkel.
Szinte az egész órát végig hülyéskedtük,röhögtük,amiért a tanár néhányszor igencsak szúrós szemekkel nézett ránk.Minket viszont ez nem érdekelt,folytattuk tovább ott,ahol abbahagytuk.
Ebédszünet előtt még megálltunk a szekrényemnél,hogy bedobjam a cuccaimat és már indultunk is.
Az ebédlőbe érve a szememmel rögtön Ali-t kerestem,akit hamarosan meg is találtam a sarokban egy üres asztalnál egy alig észrevehető helyen.Nem csoda,hogy ő a legjobb barátnőm,ő sem szeret túlzottan feltűnősködni,pont mint én. Emmettnek jeleztem,hogy én oda ülök,erre a válasza:
-Úgy látom a barátnőd ugyanolyan mint te,ő is az én helyemre ült.Ott szoktam ülni a családommal.-mosolygott nagyban.
Hát igen,gondoltam én.Mintha mi is testvérek lennénk.Ugyanolyan a viselkedésünk,az életfelfogásunk,szinte minden.A legnagyobb eltérés az öltözködésben van.Alice nagyon szeret,imád vásárolni és csillogó ruhákat felvenni.Kifejezetten jó érzéke van hozzá.Én inkább elkerülöm az ilyen "akciókat".
Csak megvontam vállamat,majd elindultam a kopott,4 lábas sötétbarna színű asztalhoz.