12.fejezet

Alice szemszöge
Nem tudom milyen arc kifejezésünk lehetett.Őszintén megmondom abban a  percben valahogy nem törődtem vele,nem foglalkoztatott.Gondolkoztam azon is,hogy kisurranhatnánk a hátsó ajtón keresztül,de nem lenne érdemes megpróbálni,hiszen utolérnének.
Mikor megpillantottam a látogatóinkat,leesett egy ólom súlyú kő a szívemről,de azért elég távol álltam a nyugodt jelzőtől.Hiszen ők is vámpírok,akármilyen fajtából is.
6-an voltak előttünk.Szoborszerű arcuk mintha meglepettséget tükrözött volna,csak tudnám miért.
Szememmel végig követtem a vezetőt,Carliset és a mellette álldogáló nőt.Kedves mosoly bujkált arcán,amit muszáj volt viszonoznom.
Tekintetem egy közülük is kitűnő szépségre vándorolt.Haja nagy hullámokban omlott keskenynek mondható vállára.
Szemével mintha azt sugallta volna felénk,hogy ő nem önszántából jött ide,csak kényszerítették.Gyűlölettel szemében nézett ránk,mintha élete megrontói lennénk.
.Ohh,ha tudná,hogy mi is pont ezt gondoljuk róluk!
Mellette az ebédlőben már megismert Emmett állt.Őt is,pont úgy,mint Carislet láttam a látomásban.Ajkai feltűnően lefelé görbültek.Biztos megbántottuk, hasított belém a felismerés.A bűntudat eltöltötte testemet,ezért elrántottam róla a figyelmemet.Szemem sarkából azonban láttam,hogy Bella halványan rámosolyog a nagy mackóra,akinek mintha abban a másodpercben elfújták volna rossz kedvét.
Utoljára 2 fiú állt.Szinte teljes ellentétek voltak,de valahogy az egyik sokkal jobban megragadott.
Szeme örvényként húzott a mélybe.Elvesztem bennük.Fejem kiürült,csak a 2 gyönyörű szem pár lebegett előttem.
Arca tökéletesen illett méz szőke hajához.Szinte fogadni mertem volna,hogy nyakát ezernyi félkör alakú heg fedte el.
Ekkor azonban tekintetem elhomályosodott és már nem voltam a jelenben.Azt még érzékeltem,hogy lábaim összecsuklanak,és Bella utánam kiállt a messzeségből,de vajon tényleg olyan távol volt?

Bella szemszöge
Az egyik pillanatban még Alice kezét fogom,és egy gyönyörű szem pár tulajdonosát nézem,a másikban meg észreveszem,hogy barátnőm összecsuklott,tekintete üvegessé vált,és kezeimet már nem tartja olyan szorosan.
Éreztem mi történt megint,mondhatom a legjobbkor.Utána kaptam,hiszen jól tudom,ilyenkor nem tud uralkodni teste felett.A Cullen család ijedten nézett semmitmondó szemeibe.Ők még nem tudták azt amit én.

Az általam legidősebbnek vélt férfi azonnal ott termet,kezeibe fogta és lefektette a kanapéra.A többiek is hívatlanul befáradtak házunkba.
Hangosan becsaptam kezemmel az ajtót,ezzel tudomásukra hozva,hogy nem otthon vannak.
A szőkeség haraggal teli szemekkel rám nézett és szólításra nyitotta meggypiros ajkait.
-Nem is érdekel mi történt vele?Ennyire utálod,hogy még csak mellé állni sem vagy képes?!!-üvöltött elképedt szemeimbe.Már most ellenszenves volt,pedig még csak 2 perce volt a közelemben.
-Hogyne érdekelne?De nincs semmi  baja!És ne üvöltözz velem a házamban!Azonnal takarodj el innen!-magamból kikelve intéztem hozzá szavaimat,de meghallgatásra nem találtak.Mintha a falnak beszélnék komolyan.
-Még,hogy nincs semmi baja?!Hisz nincs magánál!Nem látod,hogy eszméletlen?-ezt már jóval higgadtabban közölte,de ez nekem még mindig nem tetszett.
-Azt sem tudod mit beszélsz!!Egyszerűen csak láto......-és itt megakadtam.Egyszerűen mérges voltam magamra,hogy az első adandó alkalommal majdnem kikotyogom egyetlen aduászunkat.
Mérges voltam,hogy majdnem elmondtam barátnőm titkát.
Mérges voltam a nőre,aki ezt a reakciót váltotta ki belőlem.Belőlem a mindig visszahúzódó,csendes lányból.

12 szempár nézett rám vissza,kíváncsiskodó szemekkel,folytatást remélve.Volt,aki összehúzta szemöldökét,volt aki még a száját is nyitva felejtette,itt természetesen nagy mackó barátomra gondolok.
Most mondjak?Gondolkozz!!!
Nem megy....
Még mindig semmi....
Istenem kérlek tégy csodát!

Úgy látszik imáim meghallgatásra találtak,Alice hatalmas sikolyai betöltötték az egész házat.Ez nem hogy könnyített volna lelkemen,testemet elemi erővel töltötte el a rémület.
Ilyen még nem történt.Barátnőm teste verejtékben úszott,háta nagy ívben megfeszült.Arca teljesen elfehéredett,szeme a szokásosnál is jobban átlátszóvá vált a kínól,amit átélt.
Apró kezeivel össze-vissza kapálózott,de sikolyai nem csitultak.Azonnal oda rontottam hozzá,hogy közelebbről is szemügyre vehessem.
Nyakán félkör alakú sebek kezdtek kirajzolódni.
Mi lehet ez?!
Nem törődve az értetlen és meghökkenő  szem párokkal egy mozdulattal letéptem blúzát.Egész testét hegek borították.
-Ilyen még sohasem volt.-suttogtam legfőképp magamnak a szavakat.
Minél előbb fel kell ébresztenem ebből az állapotból,a végén még belehalna.
Vissza ültettem a kanapéra,felegyenesedtem és minden erőmet összeszedve pofoztam fel legjobb barátnőmet.
Az ütések nekem sokkal jobban fájtak.És most nem a fizikai állapotomra gondolok.Mintha a lelkemet érték volna ezek az ütések.
Többen üvöltöttek,hogy mit csinálok.A szőkeség nekem is rontott volna,ha Emmett nem fogja le.
Viszont bevált.
Alice  szemei erősítettek meg ebben,amibe visszatért az élet.A hegek szem pillantás alatt tűntek el teste minden területéről,mintha csak elmém őrült szüleményei lettek volna.
Zihálása lejjebb hagyott, majd körbe nézett.Szeme megakadt a számomra fájdalmas képet vágó Cullenen. Gyűlölettel nézett rá.Apró kezeit ökölbe szorította,amik lassan elfehéredtek.Szemei szinte szikrákat szórtak.
Értetlen tekintetem láttán bólintott egyet,ezzel azt sugallva felém,elmondja ha kettesben leszünk.

2 óra múlva távoztak a nem szívesen látott vendégeink.Miután többször is megnyugtattuk őket,hogy nem lesz semmi bajunk,vonakodva bár elmentek.Kiderült,hogy azért jöttek,mert Emmett nagyon megkedvelt minket és beakart mutatni családjának.
Párja a számomra ellenszenves Rosalie volt.Földöntúli szépsége egyáltalán nem hozott ki belőlem már semmilyen reakciót.Túl hiúnak láttam őt.Ráadásul az összetűzésünk sem javított a helyzeten,róla volt a legrosszabb véleményem.
Állításuk szerint az őseik már itt éltek,most költöztek vissza nemrégiben ide.
Az őseik,mi?
Viszont volt egy különleges testvérük is.Bronzvörös haja összekuszálva meredezett az ég felé.Szeme látszólag ugyanolyan volt mint a többieké,számomra mégis különleges,magával ragadó volt.Szinte egész látogatásuk alatt őt figyeltem,de ő mindig elfordította tekintetét rólam.
Az ilyen alkalmakkor,mintha szúrást éreztem volna a mellkasomnál.Mintha tőrt döftek volna bele,amely egészen a szívemig hatolt.
Tudtam,hogy ő is vámpír volt,de el nem tudtam képzelni róla,hogy őrült,vér éhes ragadozó lenne.Egyszerűen nem ment.
Pedig így volt. Mindegyik ugyanolyan.Egyikük sem kivétel.
Miután emberi szemem elől eltűntek,nagyot sóhajtva becsuktam a kissé elferdült ajtónkat.A legutóbbi akcióm nem tett jót neki.Remek.
Vajon még mi jöhet?