Ketten összeraktuk a gépet és már láttam rajta,hogy kezdi érteni mit akarok kihozni ebből az egészből.
És a várva várt pillanat. Olyan gyorsan begépeltem a vámpír szót,hogy magam is meglepődtem rajta.Szinte észrevehetetlenül mozogtak az ujjaim.Az arcomon megjelenő fintort sehogy sem tudtam elrejteni annál a szónál.
Már egy ideje nézegethettük az oldalakat,megjegyzem nem túl sikeresen amikor egy egész jó bejegyzést találtunk.Annyira nem volt hosszú,de ahogy átfuttattam rajta a tekintetem úgy vettem észre,hogy nagyon sok dolog stimmelt a valósággal.Neki láttam részletesebben is elolvasni,reménnyel,bizakodottsággal telve.
Vámpír a valóságban
A vámpírok a Pokol teremtményei.Ha már kiszemelik az áldozatukat,számára már nincs remény.Tekinthetjük úgy,hogy a préda halott.Kétségbeesésében hozhat még döntéseket,ám ez legtöbbször rosszul sül el.
Velejéig romlott,gonosz lelkű lények.Túlélésre nincs esélyed.
Legalapvetőbb tulajdonságaik: Emberfeletti gyorsaság, hatalmas erő és a halhatatlanság.Tűzvörös szemeikben ott lappang a vér iránti vágy és a kegyetlenség.A legtöbb nevetséges filmben látható,karó a szívbe trükk nem ér semmit,ahogy a Nap sem okoz kárt bennük.Viszont kerülik,mert akkor lelepleződnének. A Nap hatására bőrük ezer gyémántként ragyog fel.Ez ne tévesszen meg.Mikor meglátsz egy vámpírt automatikusan vonzza a tekinteted.Magához csábít,elcsal majd könnyűszerrel elintéz.
Vannak különleges képességű vámpírok is.A gondolatolvasás,a jövőbelátás is ezek között szerepel és a szemmel történő kínzás is ismert képesség.
Vámpírt ölni ember számára lehetetlen.Szaglásuk, látásuk is igen kifinomult.Vámpírt csak egy másik vámpír ölhet meg.
Ők is egyfajta hierarchiában élnek.3 főbb királyuk van és ezekhez csatlakoztak többen is.Ők döntenek mindenféle ügyben.Egyetlen fontosabb szabályuk van,amit ha megszeg valaki az azonnali halállal jár.Ők az átlagnál is rosszabbak.Volterrában szállásolták el magukat.Ezt a helyet messziről kerüld el,mert ha egyszer oda tévedsz,akkor már ne is ábrándozz kijutásról.
Egy történet is keringett sokáig a falak között.Ugyanis volt egy olyan vámpír,aki nem kívánta az embervért,bűntudata lett a gyilkolástól.Ez ironikus...
Azt beszélték róla,hogy kilépett a csatlós mivoltából és állatvérre tért át.Neve számomra is ismeretlen.Viszont valamiről felismerheted őt és családját,aranybarna szemük van,amiben ellenszenv tükrőzödik saját fajuk iránt.
Korábbiakban említettem azt,hogy csak egy másik vámpír ölheti meg ezeket a teremtményeket,ami lássuk be nem túl gyakran fordulhat elő. Ehhez a részhez hozzá tartozik még valami.
Még egy lény képes őket legyőzni.
Ők a vérfarkasok.Nem egyszerű farkasokról van szó,medve méretűek is lehetnek,alapvetően az emberek védelmére teremtették őket.Számukat tekintve kevesebben vannak,mint a hidegek,de gyorsaságuk,erejük fel ér velük.Náluk akkor kezdődik el az átalakulás,amikor a közelükben vámpírok vannak.Az itt történő átváltozás hasonló a vámpírokéhoz,kivéve,hogy sokkal kevesebb ideig tart.Viszont a fájdalom többszörösen éri őket emiatt.Borotvaéles fogaikkal átharapják az ellenség nyakát,letépik kezét,kicsavarhatják lábát.És míg a vámpíroknak nincs alvásra, evésre sem szüksége,sőt az ételektől hányinger szerű érzésük is van,addig a vérfarkasok 3x többet esznek egy átlagos embernél.Éjszakai őr járataik miatt pedig eléggé kimerültek és fáradtak lesznek reggel,így az emberiséget már csak a Nap óvhatja meg.
A tanácsom nem egyéb,mit kerüld a sötét sikátorokat és este ne nagyon menj el otthonról.Nem mintha ez elég lenne..
Meglepetten pislogtam Bellára,aki ugyanolyan szemekkel nézett vissza rám.
-Talán beszélhetnék ezzel a személlyel,hátha tud valahogy segíteni nekünk.
-Igen,ez jó ötlet.Meg keresem a feltöltőt.
Aha itt kell lenni-e valahol....
Aztán pár másodperc múlva ez a remény is elszállt,ahogy elolvastam a feliratot.
A felhasználó törölve.
Ez sok mindent jelenthetett. Mégis úgy éreztem,hogy rajtunk már semmi sem segít.
-Ennyit erről.Mindegy,csak lesz valami más esélyünk.-mondta barátnőm.
Viszont most bennem valami elpattant.Hirtelen olyan düh lepte el a testemet,hogy ki kellett mondanom a szavakat amik számra jöttek.
-Ugyan!Ne mondj hülyeségeket!!Mégis milyen esély?Mit gondolsz lesz egy olyan vámpír aki ki áll mellettünk és megöli a feljebbvalóit?Gondolkozz már nem a semmiért lettek ők a királyi család!Vagy talán felbukkan a bokrok közül egy vérfarkas?!-miután kimondtam ezeket,rögtön meg is bántam.Láttam rajta a megbántottságot,de egyrészt láttam,hogy igazat ad.Nem tudtam már visszavonni szavaimat,ki kellett mondanom őket,hiszen lassan a kétségbeesés felőröl.A ki nem mondott szavak pedig jobban fájnak.
-Igen,így van!Na és akkor?!Már csak úgy tudok megnyugodni,hogy azt mondogatom magamban van még remény.Azt hiszed,hogy én nem értem a helyzetet?-fakadt ki és nekem még a szívem is belefájdult ahogy arcán patakokban folynak a könnyek.
-Sajnálom,nem úgy gondoltam,ne sírj.Majd kitalálunk valamit.-csítitgattam.
-Ígéred?-emelte rám csokoládébarna szemeit.
-Igen.. Az a kérdés vetődött fel bennem,hogy említett egy olyan vámpírt aki állatvérre tért át. Emmettnek milyen színű is volt a szeme?
Hirtelen megfagyott a levegő.
A döbbent csendet csak a csengő hangos berregése szakította félbe.Nem tudtam sírjak,vagy nevessek és úgy láttam nem vagyok egyedül. Elképzelni nem tudtam ki jöhetett ilyenkor,hiszen erre még a madár is ritkán jár.
Aztán már a félelem szállt meg.Vámpírok lehetnek a látogatóink?
A lépcsőn lefelé végig futtattam tekintetem a házunkon,és közben arra gondoltam,hogy még milyen keveset is éltünk.Épp,hogy csak ide költöztünk és mehetnénk is tovább,de már nem volt elég erőnk menekülni.
Már nem akartunk menekülni.
A munkát még el sem kezdtük.Kocsit még nem is vásároltunk.Még igazán szerelmesek sem voltunk.
Hát ennyi lenne?Ennyi jutott volna nekünk ebben a kegyetlen világban?Szülők nélkül árvaházban nőni fel,kiközösítettként?Majd abból kikerülve olyan barátokat szerezni akik csak érdekből vannak velem?Igen,így van..Érdekből.
Egyetlen vigaszom,hogy barátnőm most is,mint mindig velem van.Vigyázunk egymásra,ha most véget ér is minden.
Megfogtam Bella kezét,és együtt eltántorogtunk az ajtóig.Egy hatalmas levegőt vettem,majd kezemet a kilincsre helyeztem.
A levegőt lassan,szaggatottam vettem.Úgy éreztem a szívem pillanatokon belül ki törhet bordáim alól,hogy aztán hosszú útra kelljen a sivár pusztákon és céltalanul,boldogtalanul bolyongjon a nagyvilágban,ahogy azt én is tettem.A világ körbefordult körülöttem.Olyan dolgokat tudtunk meg,ami felemészt mindkettőnket.Lehet normális életünk valaha?Vagy most mindennek vége?Hát lássuk.
És akkor kinyitottuk az ajtót.Az állam a padlót súrolta,mikor megláttam az ajtó előtt ácsorgó személyeket.Nem tudom mit is érezhettem akkor.Erre nincs jó szó.
A döbbent csendet csak a csengő hangos berregése szakította félbe.Nem tudtam sírjak,vagy nevessek és úgy láttam nem vagyok egyedül. Elképzelni nem tudtam ki jöhetett ilyenkor,hiszen erre még a madár is ritkán jár.
Aztán már a félelem szállt meg.Vámpírok lehetnek a látogatóink?
A lépcsőn lefelé végig futtattam tekintetem a házunkon,és közben arra gondoltam,hogy még milyen keveset is éltünk.Épp,hogy csak ide költöztünk és mehetnénk is tovább,de már nem volt elég erőnk menekülni.
Már nem akartunk menekülni.
A munkát még el sem kezdtük.Kocsit még nem is vásároltunk.Még igazán szerelmesek sem voltunk.
Hát ennyi lenne?Ennyi jutott volna nekünk ebben a kegyetlen világban?Szülők nélkül árvaházban nőni fel,kiközösítettként?Majd abból kikerülve olyan barátokat szerezni akik csak érdekből vannak velem?Igen,így van..Érdekből.
Egyetlen vigaszom,hogy barátnőm most is,mint mindig velem van.Vigyázunk egymásra,ha most véget ér is minden.
Megfogtam Bella kezét,és együtt eltántorogtunk az ajtóig.Egy hatalmas levegőt vettem,majd kezemet a kilincsre helyeztem.
A levegőt lassan,szaggatottam vettem.Úgy éreztem a szívem pillanatokon belül ki törhet bordáim alól,hogy aztán hosszú útra kelljen a sivár pusztákon és céltalanul,boldogtalanul bolyongjon a nagyvilágban,ahogy azt én is tettem.A világ körbefordult körülöttem.Olyan dolgokat tudtunk meg,ami felemészt mindkettőnket.Lehet normális életünk valaha?Vagy most mindennek vége?Hát lássuk.
És akkor kinyitottuk az ajtót.Az állam a padlót súrolta,mikor megláttam az ajtó előtt ácsorgó személyeket.Nem tudom mit is érezhettem akkor.Erre nincs jó szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése