13.fejezet

Alice szemszöge

Bella nagyot sóhajtva becsukta az ajtót,majd oda botorkált a kanapéhoz és leült mellém.Nem várt a faggatózással,szinte azonnal bele is kezdett.
-Mi történt veled?Mit láttál?
-Nem tudom,hogy történt,de azt hiszem,hogy most nem a jövőt láttam,hanem az egyik Cullen múltját.
Bellának felszaladt a szemöldöke és kérdő tekintetét arcomba fúrta.
-Melyikre gondolsz?Mindegy is,előbb meséld el mit volt,aztán majd kitalálunk valamit.
-Rendben van.Úgy kezdődött,hogy ....
Ismét külső szemlélőként látom a történteket.Egy csata mezőn vagyok,talán a középkorban,erre a ruházatból jöttem rá. 
Emberek irtják egymást hidegvérrel.
Itt nincsenek olyanok,akik egy oldalon állnak.Olyanok,akik egymásért harcolnának.A mindenki mindenki ellen szabály érvényesül itt.Ez egy igazi háború.
Százak fekszenek a földön elvérezve,holtan,meggyalázva.
Meglepődtem azon,hogy számos gyerek és nő is van itt és az életéért küzd végtelen elhatározottsággal arcukon.Az elszántság vissza tükrözödik szemükben.
Az életükért küzdenek ilyen keményen.
Az életben maradásért.
Azt gondolná az ember,hogy őket megkímélik,de szó sincs róla.Velük bánnak a legkegyetlenebbül.A gyerekeket megtapossák,megkínozzák,míg a nők a sárban fekszenek meztelenül,megsemmisülve.Őket látva elszorul a szívem.
Egy valaki viszont kitűnik a többi közül.Egy férfi,aki nem öli meg ellenfeleit.Mozgás képtelenné teszi őket,vagy egyszerűen leüti,hogy elájuljanak.Viszont ők sem élnek sokáig,mert a kegyetlen emberek őket is megtalálják.Itt a háborúból kétféle módon kerülhet ki az ember,élve vagy halva.
A gyerekeket és asszonyokat,akik legszívesebben otthon lennének,megkíméli és széles ívben elkerüli,de értük is eljön a fekete kaszás.


Nem lepődtem mikor már csak az a bizonyos férfi állt talpon.Szemével mintha keresett volna valakit,viszont a véres holttesteken kívül nem talált senkit.Talán csak egy élő embert keresett,akinek segíthetne.
Tekintetét egy fekete,fényes szőrű lóra emelte.Kalapját felvette a földről,megtisztította majd egy kecses mozdulattal fejére emelte.
Lassan elindult a paripa felé,aki eléggé zavartnak és vadnak látszott.Nyerített,patáival a földet taposta,alatta pedig egy férfi holtteste tűnt fel,amit már szinte szét trancsírozott.Épeszű ember a közelébe nem ment volna. Viszont a  fiú odament hozzá megsimogatta és mintha az szem pillantás alatt nyugodott volna le.
A holttestet elrakta az útból,pedig látta,ahogy az a férfi több száz gyerek vesztét okozza,látta,ahogy a nőket pofozza és késeli.
Felült a lóra majd elindult.Még nem tudta hova megy,de biztosra veszem,számára csak az a fontos,hogy mielőbb eltűnjön innen.
Már hosszú óráknak megfelelő időt gyalogolhattam mellette,mikor megláttam 3 nőt.És persze az ő figyelmét se kerülhették el a szakadó esőben álldogáló földöntúli szépségek.
Én már tudtam,hogy kicsodák,felismertem szemükről,de a férfi nem.Ő még nem láthatta őket,mert akkor nem szállt volna le biztonságot nyújtó lováról és indult el volna feléjük.
-Ne!Ne menj!Megölnek!-kiáltottam amennyire a torkom bírta,de mint tudjuk egy szellemet senki sem lát és senki sem hall.
Aztán megint különös dolog történt.Ezt is felírhatom a listámra.Már nem külső szemlélő voltam a látomásomban,én magam láttam,éltem át mindent.Viszont emellett hallottam fejemben Jasper gondolatait.Igen közben felismertem a különös idegent.Villámcsapásként ért akkor a felismerés.Talán mindvégig tudtam,hogy róla van szó.Teljesen elvarázsolta elmém.


A kín,amit átélt a megharapásakor én is átéltem.


Sikításomat ebben a világban nem hallottam,de lemernék fogadni,hogy valahol üvöltöttem a belém maró fájdalomtól.


Amit ő hallott én is hallottam.


-Ne félj Jasper,minden rendben lesz.-kísérteties hang szólalt meg közvetlenül mellettem.A nő hangja úgy hatott,mintha a kígyó sziszegését hallottam volna.


A következő másodpercekben más kép kockák jelentek meg szemem előtt.Több száz vagy talán több ezer vörös szemű démonnal harcolok,akik kegyetlenül belém harapnak.Iszonyatosan fájt.Égetett a kín.Leírni nem tudom azt az érzést, amit ismét át kellett élnem.Nem tudtam elképzelni,hogy volt képes ennyi mindent elviselni.Úgy éreztem,hogy a fájdalom szét tépi,szétszakítja testemet.Belülről égetett,mintha tűz csóvák csapnának össze fejem fölött,és egyre elviselhetetlenebbé válna.


Láttam,amit ő látott.


Teljesen megváltozott.
Élete fenekestől felfordult,olyan dolgok történtek vele,amit sohasem gondolt volna.Összezavarodott.Hite teljesen megingott.Már a saját szemének sem hitt.Magában sem bízott.


Éreztem,amit ő érzett.


Hidegvérrel gyilkoltam.Nem néztem semmit és senkit.Tökéletes gyilkoló géppé váltam,és ez a helyes.-ezt gondolta Jasper.Egyedül Maria dicsérő szavait hallotta.Teljesen elvakította a szerelemnek hitt érzés bűbája.Ezután már csak a csábítónak hitt,pedig az ő fajtájuk  a legveszélyesebb.Bennük nem lehet megbízni.Ő mégis inkább őt tartotta nagyra.Őt szolgálta,erősítette minden erejével.


Jasper mind ezek után lelketlen szörnyeteggé vált,érzések nélkül gyilkolt meg ártatlan embereket,vámpírokat,ami csak útjába tévedt.Mindegy volt,hogy bűnös vagy bűntelen.A sorsukról egyedül Maria döntött,aki legtöbbször a könnyebb utat választotta,ami a Halál.
A halál.Milyen különös szó is ez.Magába foglalja az elmúlást,a földi életünk végét.
Tudtam,hogy ez nem lehet a jövő.Egyedül a múlt.


Jaspert elítéltem,pedig még csak egyszer láttam.Elítéltem azért,amit tett.Elítéltem azért amivé lett,vérengző szörnyeteggé,aki hű szolgája lett az ördögnek és minden kérését teljesítette.Az ördög jobb kezévé vált,pedig nem is tudott róla.Akarva cselekedett úgy,ahogy azt úrnője parancsolta.


Bella szemszöge
Csendben hallgattam végig a történetet.Alice minden szavát szinte ittam.Megdöbbentő volt.A tiszteletet és az undort egyszerre éreztem,ugyanannál a lénynél.Lénynél...


-Nem tudom mit gondoljak.Nem tudom mit mondjak-válaszoltam csendesen,lehajtott fejjel.-Ezután már semmit sem láttál?
-Nem,semmit.Ekkor "ébresztettél" fel.-csipkelődött azért velem,majd,hogy oldja a feszültséget kuncogni kezdett.Azonban én éreztem,hogy ez nem jött a szívéből.
-Szerintem ne menjünk egy ideig iskolába.Jobb lenne minél  nagyobb távolságot tartani tőlük,legalábbis egy ideig,amíg le nem nyugszanak a kedélyek.Túl veszélyes lenne,a végén még rájönnének mindenre,aztán megint Volterrában találhatjuk magunkat.Szerintem már így is sejtik a dolgokat.
-Igen,én is gondoltam már erre,mást nem tehetünk,mint,hogy meghúzódunk a háttérben.-hangja annyira erőtlen és sápadt volt.
A máskor mindig vörös ajkai,most halvány rózsaszínben tündököltek,ki cserepesedtek és néhol még a vér is kifakadt.Szemében nem volt ott a jól megszokott csillogás.Haja sem tündökölt régi fényében.
Vajon tényleg csak a látomás van rá ilyen hatással?
Megfogtam homlokát,ami szinte perzselte ujjaimat.


Mi lehet ez?