"A mókusok akik eddig szorgalmasan gyűjtögették a télire valót,most minél gyorsabb tempóban próbáltak odúikba húzódni.A kis résen,ami kilátszott kikukucskáltak,s szemükkel mintha azt sugallták volna:Fuss!Fuss,amíg teheted,amíg van esélyed a menekülésre.
Még a madarak is szélsebesen repültek el a veszedelmes helyről.Néha letekintettek,de már szinte ott sem voltak.
A levegő benn akadt a tüdőmben,amikor lassú léptek csapták meg a fülem,de úgy látszik nem csak én hallottam,Alice ha lehet még sápadtabbá vált.
Már épp kezdtem volna el nyugtatni olyan szavakkal,amit én magam sem hiszek el,mit én sem gondolok komolyan,mikor 3 kísérteties alak lépett elő a fák takarásából.
Két férfi és egy nő alakját tudtam kivenni olyan messziről.Mintha még a természet is érezni a jelenlétüket,a köd leszállt,s vele együtt egy baljós légkör telepedett a rétre.
Tudtam,már semmi jó nem történhet velünk.Akármerre járunk vámpírokba botlunk bele.
Már csak ez hiányzott.Ez már csak olaj volt a tűzre.
Szinte hallottam magam előtt az ördög gonosz és kárörvendő kacaját,s láttam amint szemeimbe az suttogja:
Lesz ennél még rosszabb is!
A szörnyetegek éhes tekintete semmi jót nem sejtetett,de már végleg bele törődtem a sorsomba.Pillantásuk egy életre belém itta magát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése