25.fejezet

Edward szemszöge

Úgy gondoltam követem Bellát kifelé a teraszra,mert láttam rajta,hogy felkavarták a halottak,bár nem tudhattam igazán,mert létezésem során először az ő fejébe nem látok bele.
Sokáig agyaltam rajta,hogyan is lehetséges ez,de mikor láttam harcolni,világossá vált,hogy valamilyen adottság lappang mélyen benne.
Megtudom érteni a reagálását,hiszen én is így reagáltam a képességemre,vagy akár arra is,hogy vámpírrá váltam.
A képességre,ami sokszor az őrületbe kerget, a gondolatok sokasága miatt.
A képességre,ami mégis számtalan alkalomkor mentette meg az életem.
A vámpír létem miért okozott gondot?Őrök élet,halhatatlanság,szoborszerű szépség.
Csupa jó és tökéletes dolog.De nem minden fenékig tejfel.
Az őrök élet egyedül,pár nélkül rendkívül unalmas és nyomasztó.A halhatatlanság szintén,hiszen ha azt gondolom,hogy elég volt,nem elég leugranom több méter magas szikráról,vagy esetleg órákig tartani a fejem a vízben,hiszen nincs szükségem levegőre,így nem fulladhatok meg sem.
Ebből ugye meg az következik,hogy életben maradok..
De vajon nyűg-e ez,vagy áldás?
Ezt magunkban kell eldöntenünk.Felsorakoztatni a jó és rossz dolgokat,mérlegelnünk kell minden egyes szerepet kapó kis tényezőt,apróságot.

Lassan megkocogtattam a vállát,hogy ne ijesszem őt meg túlságosan.
Csokoládébarna szemeit rám emelte,és úgy tűnt eléggé meglepődött,hogy itt lát.
-Szia-mondtam kicsit elbátortalanodva reakciója miatt.
Ennyire nem várta,hogy kijövök utána megnézni,hogy van?
-Ö..ö..szia-motyogta halkan,alig érthetően.-Talán eltévedtél?A többiek azt hiszem még bent vannak.-mutatott a hatalmas házunk felé,mintha tényleg nem tudnám hol a fenében vagyok.
-Igazából hozzád jöttem,megkérdezni hogy jól vagy-e.Hogy viseled?-kérdeztem most már kicsit bátrabban,mint az előbb.
-Mit?Hogy bérgyilkos vámpírok fognak majd ránk támadni megint,keményebbek,mint ma,vagy azt,hogy ilyen mutáns vagyok?-húzta fel kérdőn a szemöldökét,miközben végig mutatott saját magán.
-Hogy te?Mutáns?Ezt nem gondolhatod komolyan!Csupán kiemelkedsz a többi ember közül,te különleges vagy,úgy mint senki más ezen a világon.Egyedi képesség birtokában vagy,amit nem szégyellni kell,hanem büszkének kell rá lenned,amivel Isten azért ajándékozott meg,hogy megvédhesd szeretteidet és saját magadat is.-szóltam határozottan és komolyan.
Nem tudom mi hozhatta ki belőle a pirulást az arcán,vagy sebes szívverését,de kicsit elbizonytalanított.
Talán megijesztettem és most fél tőlem?
Ezek a nők..Senki sem érti őket.
Már értem mire céloztak a testvéreim amikor ezeket mondogatták.
Lehetetlen kiigazodni rajtuk.
-Köszönöm.-mondta most ismét halk visszafogott hangján.-Ez most igazán jól esett.
De most komolyan mik ezek a kedély változások egyik percről a másikra?!
Hosszú pillanatokig néztünk egymás szemébe,és ezalatt semmire,de tényleg semmire sem gondoltam,és nem is hallottam senkit gondolni.
A külvilág valahogy megszűnt létezni számomra.
Aztán...
Aztán Emmett tört ki az ajtón huncutul vigyorogva.
Már tudtam,hogy vége a csodás  perceknek,a hosszú nyugodt éveknek,mert most elkezdődik az edzés.

Alice szemszöge

Bella után Edward is kiment a helyiségből.Én úgy gondoltam,hogy kicsit magára hagyom gondolkodni,de nem kellene talán mégis kimennem hozzá?
Carisle látta rajtam a vívódást,ezért halványan elmosolyodott.
-Nem kell aggódnod,Edward fiam jól kezeli az ilyesmit.-hangjának selymessége szinte belém ivódott.
-Értem,köszönöm.
-Meg kellene beszélnünk egy-két dolgot.-mondta most már a falka vezére,Sam.-Azt tudjuk,hogy igen komoly képességgel rendelkezel,és mellesleg te vagy a legtermetesebb farkas,ha átváltozol,és nem is akárhogy.Arra a döntésre jutottunk,hogy ha csatlakoznál hozzánk,átadom a vezetést neked,hiszen nyilvánvalóan te egyenesági leszármazottja vagy az alapítónak.Bár azt még nem tudjuk,hogy történt ez,de erre jutottunk.Így hát a kérdésünk a következő: Akarsz hozzánk csatlakozni, Alice Brandon?-kérdezte a hosszú és komolysággal teli monológ után a falka vezére.
A helyzetemet tekintve el kellene fogadnom,hiszen akkor biztos segítenek nekünk legyőzni a következő hadsereget aki ellenünk jön.
Viszont velük szemben lehetek-e ilyen önző és meggondolatlan?
Elvárhatom-e tőlük,hogy kövessenek egy olyan valakit,mint én?Rám bízhatják magukat,az életüket?
És akkor eszembe jutott Julieval folytatott utolsó beszélgetésünk,amikor távoztam az árvaházból.Azután a bizonyos eset után néhányszor próbált kommunikálni velem,megmagyarázni a nyilvánvalót,cáfolni a cáfolhatatlant,de én nem engedtem neki.
Amikor viszont távozni készültem,az utamba vágott és azt mondta:

Nem az a fontos,hogy mások mit gondolnak rólad,és nem is az amit elvárnak tőled.Tudom,hogy haragszol rám,de kérlek hallgass most meg.Az életben sok akadályba ütközöl majd,és nem olyanokba,mint itt.Sokkal nagyobb és komolyabb falakon kell majd átküzdened magad,egyes egyedül,és ez csak akkor sikerül majd,ha az élet által kínált lehetőségeket elfogadod.Minden okkal történik,minden Isten utasítása.Minden lehetőséggel élni kell.Ez nagy felelősség,de hosszútávon a hasznunkra válik,ezt ne feledd.


Élnünk kell vele?Mielőtt felfoghattam volna,számon kiejtettem a választ,ami egész életemre rányomja a bélyeget.
-Rendben,elfogadom.-olyan halk volt,hogy nem hittem,hogy majd valaki is meghallja.ezzel szemben mindenki bólintott.-De ragaszkodom hozzá,hogy csak társvezető legyek,vagy mi a fene.Egyedül nem menne az irányítás.-mosolyodtam el mikor megláttam Sam szemében a csillogást,ő sem akart lemondani a falkájáról,megértem én ezt.
-Köszönjük,Alice-visszhangozták nevetve a többiek,még Paul is küldött felém egy hálás pillantást a tömegből.
-Tök jó,hogy ezt most így megbeszéltétek,de most nem mehetnénk egy kicsit bunyózni?Jajj már annyira várom!-ábrándozott magában Emmett miközben a többiek még a korábbi pillanat hatása alatt voltak.
-Nem annyira szívesen,de egyet kell értenem a fiammal,jó lenne ha már ma elkezdenénk a felkészülést,hiszen nem tudjuk mikor jönnek újból az ellenségeink-igaza volt Carislenak is.
Nem tudjuk mikor jönnek.
Akár holnap,vagy holnapután minden egyes percet jól ki kell használnunk.
-Rendben,felőlem már most is elkezdhetjük.-bólogattam hevesen.
-Jaja,mi is benne vagyunk egy kis balhéban a vámpírokkal!-pacsizott össze nevetve Embry és Quil.
-Van egy kis gondom,viszont-hajtottam le szégyenlősen a fejem miközben köröket írtam le a kezemmel a kanapéra.-Nem tudom,hogy változtam át,nem tudom menne-e még egyszer.
-Héé!Az elején mi is így voltunk vele,de ez tök természetesen jön,gyere,menjünk ki  és megmutatom,hogy egyszerű-húzott magával Jacob.
Jacob,aki az elején kicsit szemtelen volt,most komolyan ezt mondta?!..
Huuh..
-Köszi-motyogtam halkabbnál halkabban ezt a rövid szót.
Kiértünk a ház elé,bár lefogadom,hogy Emmett szinte kisprintelt már,annyira bezsongott a gyakorlás miatt.
Biztos,hogy ennyire örülnie kellene neki?
-Itt elég nagy a tér.Szerintem párokban kellene dolgoznunk.Aliceval és Bellával egy farkasnak és egy vámpírnak is kellene dolgoznia,egyrészt az átváltozás miatt,na meg a képesség fejlesztés szempontjából,másrészt,hogy kiismerjék a vámpírok gyorsaságát,erejét.
A többiek lehetnének 1farkas-1vámpír felállásban,én így gondolom-hadarta el a vámpírfő egy szuszra,és még én is csodálkoztam rajta,hogy foghattam fel szavai értelmét.
Az érveket mindenki elfogadta és tudomásul vette.Rögtön észrevettem,hogy amikor Carisle befejezte a beszédet Jasper és Jacob már az oldalamon állt,míg Bella mellett Edward és Embry foglalt helyet.
Különös véletlen lenne..?.
Lassan mindenki megtalálta az alkalmas párját és mindenki elment a számára kijelölt helyre,ahol kényelmesen gyakorolhat.
-Nos,akkor az átváltozás..-kezdett bele Jacob,amikor látta,hogy már minden figyelmemet rájuk irányítom.-Idézd vissza a múltkori alkalmat,amikor átváltoztál.Érezd a természet energiáját,a lágy szellő simogatását arcodon,hallgasd a csicsergő madarakat és a jajveszékelő állatokat.Érezd az erőt magadban.-becsuktam a szemem,és azt tettem amit mondott.
Szóról szóra elismételtem magamban a szavait,és visszaidéztem az átváltozás pillanatát.
Nem tudtam,hogy most a jelenben vagyok-e vagy a múltban,de az érzés ismét itt volt.
Itt,bennem.
Amikor ismét kinyitottam a szemem 4 lábon álltam és eléggé intenzíven éreztem a ... szagokat.
-Remek,jó volt.Nagyon szép.Kezdhetjük is a kiképzést.-kacsintott nagyot a vérfarkas,majd ő is átváltozott másodpercek töredéke alatt.
Jasper mindezt vigyorogva figyelte végig,és ekkor láttam meg igazi arcát.
A férfiét,aki valósággal elvarázsolta a szívemet.