5.fejezet

Miközben futottam kifelé a többieken gondolkoztam.Nem akartam őket itt hagyni,de mit tehetnék?Nem hittek nekem,pedig tudják,hogy nem szoktam még csak füllenteni sem.Ahogy láttam Bellán ő sem nagyon hitt ebben a vámpíros dologban,de bennem bízott.Pár perc múlva rémisztő sikolyokat hallottunk.
-Hát tényleg léteznek vámpírok.Uram Isten,akkor a többiek már...?
-Igen,sajnálom Bella,de most nekünk kell kijutnunk innét.-mondtam közben a könnyeimmel küszködve és ahogy láttam ő sincs jobb helyzetben.
Lépéseket hallottam.Megragadva Bella karját egy oszlop mögé húztam,majd csak  imádkozni tudtam,hogy ne találjanak meg,mert akkor biztos...biztos meghalunk!
Lélegzet visszafojtva jeleztem Bellának,hogy nem lenne tanácsos most megszólalnia.
Már több ember lépteit is hallottam közeledni. Most már végleg bebizonyosodott,hogy nincs esélyünk elmenekülni.Pedig már olyan közel voltunk a kijárathoz.
-Kedveskéim!Tudom,hogy itt vagytok,ezért nincs értelme tovább fojtatni ezt a bújócskát.Gyertek elő és akkor gyors,fájdalom mentes halál vár rátok.
Várt egy kicsit majd fojtatta.
-Azt még nem tudom hogyan szereztetek tudomást rólunk,vámpírokról,de ki fogom deríteni,ebben biztosak lehettek.
Most mi legyen?Mit csináljunk?Hogyan menekülhetnénk el innen,erről a borzalmas helyről?Egyetlen esélyünk,ha kijutunk innen.Szememmel a kijárat felé mutattam,ezzel jelezve Bellának a tervemet.Ő csak bólintott egyet.
Most vagy soha!Szélsebesen kezdtünk el futni a vámpírok elől...
Nem sokáig tartott,hiszen a 3 férfi a trónról és gondolom az "alattvalóik" elénk kerültek.Arcukon gonosz mosoly játszott. Pont úgy festettek ahogy a látomásban.
-Nos,hogy így megismerkedtünk, elmondhatnátok hogyan tudtátok meg a titkot.Ha Heidi mondta volna el,ami lehetetlen,hiszen megnéztem és semmit nem mondott rólunk.Ha pedig már előtte tudomást szereztetek volna róla,akkor nem jöttetek volna be a kastélyba.Szóval,ez hogy lehetséges?
Pár percig gondolkodtam a válaszon,miközben barátnőm kérdőn tekintett rám.
-Nem kötelességünk válaszolni nektek!Azonnal engedjetek el minket!
-Nem egészen erre a válaszra számítottunk,nem igaz barátaim?-pislantott körbe az idegenek között.
-Aro,szerintem nézd meg egyszerűen,majd öljük meg őket.-mondta egy szőke hajú köpenyes.
-Marcus,ne légy ilyen tapintatlan a vendégeinkkel,nem látod mennyire megrémíted őket?De lehet benne valami,így gyorsabban végezhetnénk.
Mire felfoghattam volna megfogta Bella kezét és a szemébe nézett.Vajon mit csinál most?Ahogy látom Bella sem értette mit akar.
-Ez nem lehet!-csattant fel egy idő múlva.
-Baj van Mester?-szólította meg egy alacsony szőke hajú kislány.
Kislány?!Ezt nem hiszem el,képesek voltak ilyen szörnyeteget csinálni belőle?
Még mindig azon gondolkodtam hogyan juthatnánk ki.
-Mindegy,lényegtelen megöljük őket és már senkinek sem lesz érdekes,hogy tudták meg.
Bellára néztem,ő is rám.Tekintetében ugyanazt véltem felfedezni amit az enyémben.Félelmet.
Most már tudtuk,nincs több időnk.
Megfogtuk egymás kezét és csendben vártunk.Legalábbis én már belenyugodtam.

Bella szemszöge

Nem akartam itt meghalni!Még annyi minden várna rám.Nem,nem nem és nem!Pánikoltam,ezt Alice is észrevehette,mert megfogta a kezem,vagy lehet,hogy nem is azért csinálta?
Pár másodperc elteltével már csak azt vettem észre,hogy közelítenek felénk.Aztán nagyon furcsa dolog történt.A fejem elkezdett hasogatni,ziháltam és ezzel egy időben a köpenyes alakok hátra repültek,ezzel nekünk időt hagyva a menekülésre.Alice zavarodott volt,én mérlegeltem a helyzetet és magammal húzva futottunk a kijárat felé.
Nem igazán értettem mi történhetett,csak azt,hogy minél messzebbre kell innen kerülnünk,ha élni akarunk.

Alice szemszöge

Őszintén szólva fogalmam sincs mi történt.Egyik percben még kiadják a halálos ítéletünk,a másikban meg hátra repülnek.Két dologban viszont biztos vagyok.Egy:Bella csinált valamit,amitől hátra repültek.Kettő:talán mégis megmenekülünk.
Már vagy 3 utcányira járhattunk a kastélytól,amikor megálltunk pihenni.Hát rám fért,az biztos.A térdemre támaszkodva próbáltam kicsit kipihenni magam.Minél előbb el kell tűnnünk innen.
-Hé,Alice most mihez kezdjünk?
-Az biztos,hogy innen el kell tűnnünk. A többiek szerintem nem élték túl..-próbáltam tartani magam,de nem sok sikerrel.Egy-két könnycsepp így is kicsordult és ezzel sem voltam egyedül.
-Szerintem menjünk haza,mondjuk azt,hogy a többieket nem találtuk,találjunk ki valami fedő sztorit,aztán onnan is el kell költöznünk egy kisvárosba,ahol nem figyelnek fel annyira ránk.
-Igen,ez jó ötlet.Nem hinném,hogy ölbe tett kézzel várják,hogy mi lesz. A rendőrségen meg mégse mondhatjuk azt,hogy rémséges vámpírok öltök meg a barátainkat,mi meg valami csoda folytán kijutottunk.Tényleg,hogy csináltad?
-Fogalmam sincs,csak arra emlékszem,hogy a fejem hasogatott és nehézkesen vettem a levegőt.
-Az a lényeg,hogy megúsztuk.Akkor menjünk haza,találjunk ki valamit és költözzünk el onnan.Pénzem van elég,hogy akármit vehessünk.
-Oké,a mostoha szüleimet meg úgyse nagyon érdekelné a dolog.
Ezzel tovább futottunk,újra kezdve az életünket,de hogy ezután mi lesz azt már senki sem tudja megmondani,Talán csak én pár nap múlva,de azért furcsa,hogy egy látomás jött csak úgy.Eddig ilyen nem volt.Lehet,hogy Bellának is van valami képessége,pajzs vagy hasonló.Majd megosztom vele hazafelé menet a teóriám,de most mielőbb el kell tűnnünk innét.

4.fejezet

-Tehát akkor a mai program a város nézés,és akkor holnap elmehetnénk vásárolni.-vetettem fel.
-Hát a városnézésbe benne vagyok,a vásárlás dolgot meg már megígértük,szóval nincs mit tenni.(Aaron)
-Én azért örülök neki,hogy vásárolni is megyünk,annyira nem is szokott szörnyű lenni.-jegyezte

meg Leila.
-Annyira?Képes órákat eltölteni 1 boltban.(Alex)
-Hát már tényleg nincs mit tenni ha megígértük neki,inkább nyugodjunk bele.(Bella)
-Hé!Én is itt vagyok ám.
-Tudjuk.-felelték nevetve.

Miután mindenki felöltözött elindultunk a város nézésre.Először a Volterrai kastélyt szemléljük meg a távolból.Felszálltunk egy buszra és fél óra múlva már ott is voltunk.
-Milyen csodálatos már innen is.(Leila)
-Tudjátok azt olvastam,hogy az itt élő emberek hittek a varázslényekben.
-Valóban?-kérdezte Aaron.
-Ugyan már!Ilyenek nem is léteznek.-vonta meg a vállát Alex.
-Miből gondolod?!-kicsit ideges lettem,én nem azt állítom,hogy léteznek manók vagy tündérek,de azért valami igazság lehet benne.
-Miért te már találkoztál ilyennel,vagy mi?
-Nem,de azért valami igazság alapja lehet.
-Én egyetértek Alice-el.Különböző könyveket is kiadtak,amik  vámpírokról szólnak,főleg egy úgynevezett Márkus atyát említetek meg benne,aki kiűzte őket innen,de szerintem ha valóban léteznének ilyen lények egy egyszerű ember foghagymával a vállán meg karóval a kezében nem lenne képes megölni őket.-mesélte Bella.
-Micsoda egy babonás társaság-nevetett Alex.
-Megnézzük az Óratoronyt is?Úgy hallottam az is a főlátnivalók között van.
-Jó rendben-értett egyet mindenki,ám ekkor meghallottunk egy hangot mögülünk.
-Jó napot!Nem lenne kedvük csatlakozni egy csoporthoz,akiknek megmutatom a kastélyt belülről is?Sok érdekesség látható,és a nagytermet is közelebbről megnézhetik.-vigyorgott egy nő,akin fekete köpeny volt,ami az arcát eltakarta.
-Dehogynem-vágta rá Alex,közben meg még a nyála is kicsordulhatott.
-Hát akkor induljunk,erre kérem.
Nekem nem nagyon tetszett ez a nő,olyan rossz előérzetem támadt.Talán mégse kellene bemennünk.Vagy talán túl paranoiás vagyok?!Úgy döntöttem szólok Bellának.
-Hé!-állítottam meg a karjánál fogva.
-Mi az?Valami baj van?-aggodalmaskodott.
-Olyan rossz előérzetem van,talán nem kéne bemennünk.
-Ugyan már!Nem lesz semmi baj,nem történhet semmi egy ilyen kastélyban.
-Hát...rendben.
Ezzel elindultunk,de az érzés nem tűnt el,sőt inkább még tovább erősödött.Egy idő után már nem érzékeltem a külvilágot minden homályossá vált és már azt sem hallottam,hogy a nő beszél.

Egy régi,ódivatú teremben találtam magam,Bella a másik oldalamon állt.A teremben csupán 3 trón volt amiben 3 férfi ült köpenyben.Körülöttük szintén köpenyben emberek voltak.Vagy talán mégse annyira emberek?Szemük vérvörösen vagy éj feketén csillogott,bőrük akár egy porcelán babának.
Úgy látszik ezt először én vettem észre,mert senki sem sikongatott  és rohant fejvesztve,ám ekkor a középső trónon ülő férfi felállt és beszélni kezdett.
Üdvözlöm önöket Volterra nagytermében,kezdődjön a lakmározás!
Ekkor lehajtotta a kapucniját és már mindenki észrevette a szemét.Volt aki bele törődött,hogy ez élete utolsó napja,volt aki inkább üvöltözött.ő
És itt a látomás véget ért,de hogy lehet?Eddig csak álmomban láttam a jövőt.Ez lehetetlen,de nem szabad bemennünk oda.Most vettem csak észre,hogy mindenki engem néz és beszél hozzám.Az a nő is.
Mit kellene tennem?Igen el kell mondanom nekik,nem mehetnek be.Így hát elkezdtem a legnagyobb hangerőn beszélni.
-FIGYELJENEK!SENKI SEM MEHET BE ABBA A TEREMBEN!SZÖRNYETEGEK VANNAK OTT,HIGYJENEK NEKEM!
A nő meglepve pillantott rám,kiváncsian majd tekintetében harag gyűlt.Viszont a többiek röhögtek.Ki röhögtek,pedig én csak jót akartam nekik.Egyedül Bella vette komolyan a mondandómat,hiszen ő tudott a képességemről.Mi ketten szélsebesen vettük az irányt kifelé,ezzel hátrahagyva a többieket.

3.fejezet

Reggel nagyon boldog voltam.Ennek az oka nagyon egyszerű,hiszen megtudtam,hogy Olaszországba utazunk.
Ott egy csomó klassz üzlet van.A többieket is rá fogom venni,hogy jöjjenek el velem vásárolni.
Gyorsan összekaptam magam és indultam iskolába,már alig várom,hogy elmesélhessem a nagy hírt.

Ebéd szünetben a menzán
-Én mondom nektek tök jó lesz és a szünetig már csak 2 hét van hátra.(Én)
-Anyám azt mondta,hogyha nem megy a tanulás kárára akkor nyugodtan mehetek.(Alex)
-Ja nekünk is hasonló dolgokat mondtak-helyeselt Aaron és Leila.
-És neked mit mondtak Bella?-kérdeztük egyszerre.
-Még örülnek is,hogy nem leszek otthon.-válaszolt lehajtott fejjel.
-Ne is törődj velük!Miután vége a sulinak elköltözünk mi ketten.-gondoltam így egy kicsit felvidítom.
-Na igen.-küldött egy halvány mosolyt felém.
Most vettem csak észre,hogy csak ketten maradtunk már az ebédlőben.Csendben elindultunk az óráinkra.

A további 2 hét hamar eltelt,és már csak azt vettem észre,hogy pakolom a ruháimat az útra.Sok mindent nem viszünk magunkkal,hiszen ott úgyis vásárolni fogunk.Először  a többiek nem akartak ebbe belemenni,de hát ki tud ellenállni a kiskutya szemeimnek?(Ördögi vigyor)
Már mindenki indulásra készen állt.Úgy gondoltuk,hogy gyalog megyünk ki a reptérre,hiszen nincs is olyan messze innen.A hó lassan szálingózott.Még jó,hogy rendesen felöltöztünk,mert aztán itt a végén megfagynánk.
Amit kellett azt már elintéztem,lefoglaltam egy 4 szobás házat. Most biztos azt kérdezitek,hogy miért csak 4 szobásat?Erre a válasz igen egyszerű,közben Leila és Aaron összejött és már egy párt alkotnak,így felesleges lett volna az 5.szoba.
Az út viszonylag csendben telt.Még nem is említettem pontosan hová indulunk.

Volterrába.
A repülőn én inkább Bella mellé ültem,mert a fiúk a legújabb videó játékokról beszélgettek,még Leila is be-be kapcsolódott a beszélgetésükbe.Nekem meg nem nagyon volt kedvem ilyeneken társalogni,és ahogy észrevettem Bellának sem,így egymás mellé keveredtünk.Mi mást kérdeztem volna meg,mint:

-Na és,hogy haladsz a szerelem terén?
-Hát Logen úgy látszik nagyon belém zúgott,de,hogy őszinte legyek én nem érzek iránta semmit.
-Azért szerintem adhatnál neki egy esélyt.A szerelem később kialakul.
-Úgy gondolod?
-Ja ja.
-Hát,ha majd visszajöttünk beszélek vele erről.
-Az jó ötlet.

Annyira elmerültünk a beszélgetésben,hogy már csak az tűnt fel,hogy a stewardess közölte,megérkeztünk Volterrába.Az itt töltött idő alatt szeretnénk megnézni a várat is,de persze csak kívülről,mert nem hinném,hogy beengednének minket.
Kerestünk egy taxit,majd új szállásunk felé vettük az irányt.Megadtuk neki a címet és pár percen belül már megpillantottuk is a házat.Miután lepakoltunk mindenki keresett egy számára tökéletes szobát és berendezkedett.Mikor készen voltunk lementünk a nappaliba és megbeszéltük a programokat.Holnapra egy városnézést tervezünk.Mivel elég késő volt,és az út kimerített minket hamar lefürödtünk és indultunk aludni.

Reggel mikor felébredtem lementem a konyhába.Hmmm..már reggel 10óra van,és ahogy látom csak én vagyok fennt.Főztem kávét és leültem kortyolgatni.Hamarosan meghallottam,hogy a többiek is ébredeznek.
-Sziasztok,jó reggelt!
-Szia,milyen jó illat van,kaphatunk mi is?
-Persze csináltam nektek is.
-Te mindig előre gondolkodsz,mintha tudnád mi fog történni.(Alex)
Én meg inkább nem szóltam semmit,csak összenéztem Bellával és csendben összemosolyogtunk.Érdekes napnak nézünk elébe.

2.fejezet

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Tegnap már kikészítettem a ruháimat.
Egy fehér atlétát és egy fekete csőgatyát választottam tornacipővel,na meg az iskola táskámmal.
Imádok vásárolni,ezt említettem már?Viszont Bella mindig kínzásnak veszi ha eljön velem..
7:40..még van 20 percem,hogy oda érjek a suliba,bár az én BMW-m úgy megy,mint a repülő,de még egyszer sem büntettek meg, hihi.E-közben elvégeztem a reggeli teendőimet és már indultam is.
Mikor megérkeztem láttam,hogy már ott van a kis csapatunk.Összesen 5-en vagyunk,velem együtt.Bella,Alex,Aaron és Leila.Az utóbbi kettőről annyit,hogy kölcsönösen tetszenek egymásnak,de az egyik sem meri bevállalni,de hát így illenek tökéletesen a csapatunkba.Ugyanis mindenki szingli.

-Sziasztok!
-Szia-mondták szinte kórusban.
-Na mi újság?Milyen volt a tegnapi buli?-kérdezte kaján vigyorral az arcán Aaron.
-Jó volt,és még mielőtt megkérdeznéd,nem nem szedtem fel senkit!
-Én nem kérdeztem semmi ilyesmit.-tartotta fel a kezeit.
-Hát ti meg miről pusmogtok itt?-csatlakozott hozzánk  Alex.
-Semmiről!Ideje lenne bemennünk.
Befelé menet váltottam pár szót Bellával.Sajna első két órámon senki nem lesz ott a csapatból.
Az órákon nem nagyon szoktam figyelni,amit kell azt már megtanultam az árvaházban,a többi meg csak rám ragad. Persze ezt az itteni tanárok nem nézték valami jó szemmel.Miközben bámultam kifelé az ablakon azon gondolkodtam,hogy mászhatnék ki a napok egyhangúságából?
Talán költöznöm kellene?Nem az nem jó,hiszen ez itt az utolsó évem,maximum azután,de Bells-t nem hagynám akkor sem itt. Össze kellene jönnöm valakivel?Az sem jó  ötlet..
Lehet,hogy a téli szünetben el kellene utaznunk?Csak mi 5-en.Igen,ez jó, a menzán fel is vetem az ötletet.

Amikor kicsengettek a 2.óráról szinte rohantam az ebédlőbe.A többieket még nem láttam,ezért sorba álltam és vettem magamnak egy salátát majd lehuppantam a helyünkre.Lassan a többiek is megérkeztek.Bátorságot gyűjtöttem és megkérdeztem.

-Hé skacok!Lenne egy javaslatom.
-Mi lenne az?
-Elutazhatnánk a téli szünetben valahová kikapcsolódásképpen.
Döbbent csend.Hát azért ennyire rossz javaslat nem volt.Akkor meg miért viselkednek így?
-Na mit szóltok?-kérdeztem ismét.
-Hát tudod,nekünk nem az ötlettel van a bajunk,sőt nekem igazán tetszik,de nekem nincs pénzem rá.(Leila)
-Igen,na meg a szüleink el sem engednének minket.(Alex)
-Hé,hé!A pénzzel ne törődjetek én állom az egészet,a szülőket meg meggyőzzük.

-Én benne vagyok.-szólalt meg egy idő után Bella.
-Én is!Tök jó lesz.Gyerünk már srácok,ne legyetek ennyire be skatulyázva.(Aaron)
Leila és Alex összenéztek.Néma párbeszédet folytatnak,vagy mi?
-Oké mi is beleegyezünk,de mire gondoltál hova menjünk?
-Azt majd kitalálom.Bízzátok csak rám.
-Köszi Alice!
Elindultak az óráikra.Ők még nem is tudják,hogy fogom megtudni az úticélt.Hirtelen egy kar fonódott a vállamra és hátrébb húzott. Bella volt az.
-Igen?
-ÚGY akarod kideríteni ugye,hogy hova megyünk?-somolygott az orra alatt.Hmmm..túl jól ismer engem.
-Hát ha már ilyen csodabogár vagyok,akkor ki is használom.
-Tudtam én.
-Na menjünk,mert a végén még elkésünk.
A nap hátralévő fele unalmasan telt.A suliból kijövet találkoztam Bellával és hazavittem,majd én is hazafelé vettem az irányt.Csináltam 2 szendvicset miután azt megettem elő vettem a laptomom és megnéztem az email-jeimet.Semmi érdekeset nem találtam közöttük.Elég későre járt már,ezért elindultam fürödni.
A forró víz el lazítja az izmaimat,képes lennék órákat tusolni,de egyszer mindennek vége szakad.

Felvettem a pizsamámat és fáradtan bújtam be az ágyamba.Korán elakartam aludni,hiszen akkor elöbb megtudom hova utazunk,de csak forgolódtam.Majd percek vagy talán órák után éreztem nehéznek a szemhéjamat.Lassan elnyomott az álom.

1.fejezet-A kezdet

Brrr....Brrr...

Hát ez nem igaz.Már megint reggel van. Úgy érzem,mintha csak 1 órát aludtam volna.
Bár lehet benne valami,mert bizony tegnap a legjobb barát nőmmel,Bellával végig buliztuk az éjszakát.
Igaz, ő inkább az a "üljünk otthon,és várjunk míg történik valami" stílusú ember.Úgy kellett őt kirángatnom a szobájából,de megérte.

Öhmm..majdnem elfelejtettem bemutatkozni. Marie Alice Brandon vagyok,18éves kis növésű,(megjegyzem elég sokat piszkáltak vele)a többiek szerint mániákus vásárlás mániás és még szingli.Igazából még nem találtam meg az igazit.Viszont van egy nagy titkom,amit csak Bells tud rajtam kivül.Álmomban látom a jövőt!
Akkor bizonyosodtam meg amikor az a baleset történt..
3 éves koromban elvesztettem a szüleimet,testvérem pedig nem volt.Nagyon gazdag családba születtem,és mivel anyáéknak nem volt más rokonuk minden pénzt  én örököltem....volna,de ugye az ember nem lesz 3 évesen multi milliomos.A pénz maradt ahol volt,vagyis a bankban.18 évesen mindent megörököltem tőlük.Az árvaházban nem volt sok barátom,kiközösített voltam,ahogy Bella is.
Ott találkoztam először vele,viszont őt örökbe fogadták mikor 15 éves voltam.Ő egy évvel fiatalabb nálam.

Mikor eltelt az a 3 kínkeserves év rögtön felkerestem.Hát az örökbefogadó családja nem épp kedves vele.Szerinte csak azért fogadtak örökbe gyereket,hogy a külvilágnak azt a képet mutassák,hogy ők egy "család",de én itt vagyok neki,ahogy ez fordítva is igaz. Jelenleg Los-Angelesben élek,egyedül.Beköltöztem anyuék régi házába,bár vehettem volna másikat is,annyi pénzből,de a rengeteg emlék inkább ide köt.
Mostanában a napjaim elég egyhangúan telnek.Ideje bele vinni egy kis változatosságot!Igen,ez az,valahogy változtatni fogok,eldöntöttem.

Prológus

Prológus

Elvesztem.Ez a szó jutott legelőször eszembe.
Vajon hol vagyok? Merre tartok?
Ezeket nehéz megválaszolnom.Csak rohanok,menekülők a legjobb barát nőmmel.Szörnyetegekkel hemzsegő
kastélyból próbálunk kiutat találni.Vörös szeme,sápadt fehér bőre van mindannyiuknak.Ők talán még nem tudják,hogy itt vagyunk,de már csak idő kérdése lehet.
Na,de kezdem az elején.Figyelmesen hallgassátok történetemet.